Május 3. Ma a nagy hullámok elmaradtak, csendes tengeren eveztem, beszélgettem. Mesélték, itt kivágják a tévéfilmekből a csókjeleneteket. Ez annak kapcsán került szóba, hogy a múltkor ment adásba egy Batman-film, ahol Méregcsók, a főgonosz össze-vissza smárol, mert ez a dolga, többek közt a címszereplőt is, és ezek hiányában elég sok elvett a logikából. Felhívtam Annáékat, hogy holnap este lemennék hozzájuk, mert nekik van Duna TV-jük, és leadják a Volt egyszer egy csapat c. előadást a Madách Színházból. Én meg bekéredzkedek, hogy átmehetnék-e megnézni, csak nem a meccset, Táncdalfesztivált, vagy a „Ki mit tud”-ot. Csak egyedül megyek, nem lesz olyan, mint a Mézga családban, hogy Máris szomszédhoz bevonul a társasház, és a partvissal tuszkolja be Pauláékat. Vacsoránál eldöntöttük, hogy nem esszük meg, és később Ksaweryvel rendelünk valami táplálékot, ahogy ő mondta találóan, a „külső világból”. Erre olyan tíz felé került sor, vagyis került volna, ha az étterem, amit kinéztünk, rendelkezett volna házhoszállítási szolgáltatással. Ekkor felhívta Haddzsit, mert ők mintha rendeltek volna valamit a múltkor, és hívtak enni engem is, de én akkor épp tele voltam. Átjöttek ők is, ők, igen, mert ennek az volt a hátránya, hogy a világ parasztja orosz srác, akit véletlenül szintén Ibrahimnak hívnak is átjön. Ő a liftbendohányzós, aki mellesleg erős alkolhol- és tahósági problémákkal küzd. Frászt küzd, nem is tudja, hogy van neki. Szerencsére megült csendben, de így is szívhattam a rohadt kátrányt. Haddzsi mesélt, itt van Klára cseh vőlegénye, ég tudja, miért, már a kínai srácok is említették, hogy Klárával ellentétben egy nagyon kedves, nyílt, és vidám fiatalemberről van szó. Egyedül az ízlésével lehet gond, ha Klárát választotta, de legyenek boldogok, örülök nekik. Haddzsi nem kavar ám olyan mélyen Klárával, mint én azt feltételeztem, elmondása szerint ő a kuvaiti lányokra bukik. Hogy honnét szerzi őket, rejtély, de akivel jelenleg jár, és aki két hete ígéri, hogy majd hívja, az járt már Ibrahimmal is, meg egy harmadik orosz sráccal, meg a húga is, szóval ez valami családi defekt lehet. Mivel a szülők ellenőrzik a telelfonvonalak kimenő-bemenő hívásait, ezért egy titokban vásárolt telefonról csörgetik meg a hímeket, akik visszahívják őket. A rendszerben viszont találnak romantikát. Aztán Haddzsinak huszadikán volt a születésnapja, amit rajta kívül senki sem tudott, találkozott a barátnőjével, akinél sokára elérte, hogy megfoghassa a kezét. „Mit kérsz a szülinapodra?”-kérdezte, Haddzsi válaszolt, hogy love, szerelmet, mire a lány annyit mondott, „I love you”, és ezzel lerendezettnek tekintették a dolgot. Haddzsi boldogan újságolta, valami csecsen, meg oszétiai haverjai meginvitálták valami előadásra, meg maláriás gyerekekhez is, ahol bohócszerkóban gólyalábazott. Meg kell szereznem a képeket. Élvezte, és fizettek is neki valamit, csak a sminkkel gyűlt meg a baja. Aztán a második előadás után megköszönték nekik, és azt mondták, majd hívják őket. Ebben a szakmában a „majd hívlak” egyenlő az insallával, ami jól tudjuk, mit jelent. Szegény nem értette, hogy most ilyenkor mi van, hát mondom semmi, asszed, te vagy az egyetlen, akivel ez történik? Azt hitte, pedig nem kell az ilyesmit a szívére venni. Az est zenehallgatós részében azerbajdzsáni jazzt hallgattunk, aztán török rapet, végül előkerült Kenan Doğulu (ez a fazon indult az Eurovíziós Dalfesztiválon tavaly „Shake it up, şekerim!” című szerzeményével, szabad fordításban kb. „Rázzad, húsom!”. Joggal bukott.) Cakkıdı c. klipje, ami kiköszörülte a csorbát. Breaktáncosok ugrabugrálnak vágóképekben szerte Sztambulban, és jó! A szám is, pedig nem az én műfajom, de nagyon élvezem. Megjött az étel, egész olcsón egész ehető minőségű menüt kaptunk, Haddzsi mesélt tovább. Feketéznek, valami másik orosz srác apja mézben utazik, és mindig ad nekik, hogy adják el a piacon, ebből keresnek egy kevés pénzt. Néha műbőr táskákal, és pénztárcákkal is dolgoznak, de beharangozták nekik, hogy érkezik egy szállítmány „Gucci” feliratú férfi fehérnemű Kínából, az rájuk vár. Hajnali háromig beszélgettünk Ksawerynél, aki bár kidobni nem akart, erősen látszott rajta, hogy nyűgös, úgyhogy mondtam, hagyjuk aludni. Haddzsi feljött még hozzám, ahol megszereztem tőle a török nótát, ő meg filmkészleteit frissítette, és amiben különleges, az az, hogy hallgat rám. Amiket javasoltam neki, hogy tetszhet, azt mind elvitte, meg ha már megvan a Chicago c. musical oroszul, akkor az neki is kell. Irodalomról vitáztunk, ki olvasott több orosz könyvet, nekem nem tart soká megszámolni, neki igen. Nagy erőkkel akart rábeszélni a Háború és békére, kivált Andrej herceg miatt, aki a kedvenc szereplője.