Április 30. Reggel Aida letámadott egy fényképezőgéppel, hogy ő most rögzíteni akarja, ahogy magyarul sorolom jókívánságaimat Adnánnal való kapcsolatuk első évfordulójára. Jó móka lesz majd az ezüstlakodalmon, ha eljutnak odáig. Ma van a nagy Badr-teszt, amitől mindenki berezelt, és joggal! A tanárúr próbálta oldani a feszültségeket olyan kultúrmazsolákkal, mint napra pontosan tudja Madonna születési dátumát. A projektről annyit mondott, hogy holnap óra helyett menjünk a könyvtárba, és vasárnapra keressünk arab szakirodalmat a témánkhoz. A teszt megírhatatlan volt természetesen, igaz, legalább a kérdések világosak voltak. Csak az egyikhez fűzött megjegyzést, hogy az öngyilkosságról szóló értekezésnek adjunk egy új címet, de csakis olyat, ami megfelel a muszlim erényeknek, és negatívan közelíti meg az öngyilkosságot. Badr aztán elment, és egy szúrósszemű arab jött felügyelni, ugyan nem gátolt senkit a puskázásban, de nekem merszem nem volt hozzá. Elmentünk Ksaweryvel ebédelni a nagy izgalomra, a City Centre-be, ma járnak le a féláras ebédkuponjaim. Hát, többet nem is megyünk oda, mert felemelték az árát, már majdnem két dínár az álolasz amerikai pizzéria büféebédje, ennél még a KFC is olcsóbb. Megint ajánlottam neki pólókat, hogy valami stílust csempésszek az életébe, de reménytelen, viszont kiváló vászonnadrágokat vettünk, utcáramenős minőségűt. A kasszától nem akartak kijebb menni az emberek, nem értettük, amikor odaértünk láttuk csak, hogy lecsapott a homokvihar, az edzésnek is befellegzett mára. Nekünk persze menni kellett, mert tíz perc volt a campusunkra menő busz indulásásig. Eső is esett, vagyis inkább sár, megtapadt mindenen, és mi is csupa kosz lettünk. Ez mindig nagy élmény. Este összedobtam mókából egy kis képet, Photoshoppal, csak egy kis hecc, és azzal turnéztam a sakanokban az ismerősök között (nem éri meg közzétenni, nem is olyan jó, és belső humor, csak azérti, aki látta Kuvatitot). A szomszéd épületben a biztonsági őr utánamszaladt a lifthez, és nem engedett fel, mert valamit akart. A nyomorult egyiptomi volt, így elég soká tartott, míg felfogtam, mit akar, nem ismert, és a bitáqámat akarta, de csak annyit mondott egyiptomi lévén, hogy bitá, bitá. He? Aztán leesett, és elzavartam, nem megyek vissza érte. A kínaiak a nyakamba ugrottak, hogy meglátogatom őket, hiányzik szegényeknek a társaság, elengedni is nehezen akartak, Kerím adott egy újabb letöltött hagyományos operát. Jujjuj, asszem írtam, hogy fülsiketítő, és vallatásra alkalmas, de majd belenézek. Yoshiéknál megszokott jó hangulat, Adnánról kiderült, hogy istenien utánozza a tanárát, Salah-t, rólam meg az, hogy tökéletes Yaqoobot tudok produkálni, mást nem, de azt nagyon jól. Yoshihikót szívattuk, mert megríkatta Amikot, ő előbb megy haza, és Yoshi csak kicsit hangosabban kérdezte, hogy mi van, mire eltörött a mécses. Khálid, a gentleman tanáruk felajánlotta „ha sírnia kell kedves, használja nyugodtan az irodámat”. Másnap aztán odament bocsánatot kérni, tényleg őszintén sajnálta, de Amiko megint kiborult valamiért. Pech.