Április 15. Yaqoob, és már megint Szindbád, a japán rajzfilmsorozat, küzdelem az álmosság ellen. A következő órán viszont nem Klára szövegét olvastuk, hanem Yaqoobét, ez így jó lesz. A szünetben elmentünk kávéért, én Paulinához, és Viktóriához csapódtam, és a kávéból fagyi lett, amiért tulajdon lábammal, és testi valómmal a lányok nógatására bementem a menzájukra, és magam vásároltam meg. Beszélgettünk, és szóba került az Amadeus. c. film, illetve színdarab, és azonnal lecsaptak rá, hogy nekem megvan a rendezői változat, és át akarják másolni. Visszaindultunk Badr órájára, de már messziről integettek a többiek, hogy elmarad az egész, ekkor feldobtam, öt percre van a sakan, gyertek el, megnézitek a filmkínálatot. El is jöttek, mondtam, maradjanak csak a bejáratnál, ott van légkondi, és a mushrif orra előtt van, nem lehet semmi gond. Bemegyünk, a biztonsági őr kérdezi, hát ez mi, mondom, csak itt megülnek egy kicsit, hogy mégse a napon, ennyi. Felmentem a szobámba a gépért, mire jövök vissza, épp páros lábbal dobja ki őket a mushrif. Aztán engem is elkapott, és nagyon kedvesen, de ellentmondást nem tűrően értésemre adta, hogy ez tilos, szó sem lehet arról, hogy a nőneműek akárcsak leüljenek idebent (pedig kong az épület az ürességtől, mindenki órán van, tehát nem is az, hogy a heverőről csak folynak le az fiúk és úgy nézik a meccset, ez csak este van), mert ez fiúkollégium, és kész. Itt nulla toleranica van az x kromoszómával szemben. Mondom, leülünk az orra elé, és gúvadunk a monitorra. Akkor is tilos. Erre otthagytuk őket, de már épp jött volna a másik mushrif is a szomszéd épületből, hogy elmagyarázza, hogy ez itt lehetetlen. Most híre fog menni annak, hogy én egy milyen parázna disznó vagyok, ráadásul kettővel egyszerre, és ha a helyi diákok fülébe is eljut, akkor lesz az igazi, mert megeszi őket a sárga irigység, hogy nekem egyáltalán kontaktusom van más neműekkel, osztálytermen kívül is. Mivel sehol nincs olyan hely, ahol a két nem nem is zavartalanul, de békében leülhetne, és ahol légkondi, és elektromos áram is van, visszamentünk a suliba, ahol Ibrahim poénjait kellett hallgatnunk, ha elhaladt előttünk. Álmos voltam, és felidegesítettek, meg az idő is elment, nem mentem Lameedra, és ma edzés sincs, úgyhogy alszok. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem írni az sms-t Kerímnek, hogy ma el tudunk menni az étterembe, hív Csaba, hogy mennék-e segíteni leemelni a hajót. Persze. Lementünk Ahmadiba, ott feltettük, visszajöttük a Kuwait Towers-hez, ott a víziparkban letettük.

Láttunk egy másik csapaptot is edzeni, de szinkronnak nyoma sem volt. Idehaza hívom a liftet, mushrif leszólít, na mondom, lelki fröccs, de nem, arról érdeklődött, hogy az euró-e Magyarország pénzneme. Erre mondam, talán majd egyszer, insalla, ez a szó tökéletesen passzol ide. Addig húzta a dolgot, amíg az időközben megérkezett felvonó el is távozott. Köszi.