HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.02.29. 21:35 -md-

Százharminchetedik nap – Új órák, és idegenek

Február 28. Fulla nem jött, megkaptam viszont helyette kora reggel Ibrahimot, akinek orrszőrét már nem lehet megkülönböztetni a bajuszától. Megint, megint az az idegesítő hiszti, hogy mennyien hiányoznak, és hogy őt ezért valaki jól fenéken fogja billenteni, meg kirúgják, meg ezer más tragédia köszönt rá, és ezen események súly alatt három hónapja nem volt képes megjegyezni Ksawery nevét. Mellém épp ekkor huppant le a török Ali, aki még mindig nem nőtte ki a perverzióit. Szövegértés volt (megint), szánalmas volt, Ibrahim mondta a kazettán is a szöveget egy szoprán szöszivel, és hemzsegtek a hibáktól. Nem is olyan nehéz, és elvont a középső, mint vártam, a szint nemhogy emelkedett volna, inkább csökkent is egy cseppet, mert a társaságnak immár fele tőlünk jött át. Ibrahim tegnap kifejtette, hogy tulajdonképpen mindegy, melyik csoportban is vagyunk, mert ugyanoda fogunk eljutni az év végére. Hiszi a piszi. Legalább most nyugtázta, hogy itt vagyok. Következő menet Yaqoobbal, ő sem változott, egész normális. Ksawery kajabálta körbe a teremben, hogy holnap háromra jöjjön mindenki Salmiyába, a tengerpartra, mert eszünk. Senki nem lelkendezett különösképpen. Badr, aki a harmadik órát tartotta volna, kórházban van (megint…), úgyhogy vége a hétnek. Gondoltam egyet, és elmentem Keifánba, mert az egyik tanárnak, akihez járnék majd, most van fogadóórája, és gondoltam bekéredzkedek hozzá. A buszon találkoztam a lányokkal, Paulinával, és Viktóriával. Volt idő beszélgetni, mert megálltunk a dugóban, így alaposan szemügyre vehettük az előttünk lévő ülésen a feliratot (majd a cenzor kihúzza) „meg akarok tanulni farkat szopni” (háhá, tényleg azt hittétek, van cenzor?). A téma így az álszentség lett, a helyiekhez képest szokatlanul kétértelmű duruzs kezdődött, legalábbis köztem, és a két lány közt, majd Viktória kibökte, hogy van egy nagy dilemmája, mert mehetne kalligráfiaórára, (itt közelebb hajolt, de csak az nem hallotta a buszon, aki nem akarta) vagy van valami fickó jóbarátja, akinek külön lakása van, pont, pont, pont. Mondtam, én szívesen elmegyek helyette kalligráfiaórára, de nem, ez olyan, hogy oda csak lányok mehetnek. Nem derült ki végül a döntése, de az ember úgyis eldönti az ilyet magában előre. Megkerestem Dr. Lameed al-Bustánit az angol tanszéken, a hölgy nagyon kedves, vidám természet, miért is ne jöhetnék, mondta, ma kettőkor óra. Ó. Jó. Kezembe nyomott egy sillabuszt, amin részletesen szerepelt az óraterv, az összes számonkérés, minek mekkora súlya lesz az értékelésben, könyvek, háttérolvasmányok, mindenféle idő, hely, fogadóóra, illetve az elérhetőségek telefonszám-kupaca. Lehetne tanulni odahaza. Vagy itt, lásd Ibrahim. Az óra (vasárnap, kedden, csütörtökön) sajnos nem arabul zajlik, hanem angolul, de majd megpróbálom a másikat is, hátha. Volt időm, sétálgattam a campuson, rengeteg lány végigmért, az egyik odaintegett, én meg vissza, miért is ne, és már agyaltam, jézusom, honnan ismerem, amikor közelebb mentünk, és láttuk a másikon, hogy nem, mondta bocs, hát semmi, de negyedórát beszélgettünk. Szír a csaj, kérdezte, ha arabul akarok tanulni, miért nem Szíriába mentem, hát aranyom, kérdezd az Ösztöndíjbizottságot. Találkoztam Yoshihiko kuvaiti haverjával, aki nem szeret engem, látszik rajta, én se őt, mégis kötelezőnek érzi magára nézve, hogy látszólag szivélyesen üdvözöljön. Aztán a második emeleti ománi ex-szomszédommal találkoztam, ő mondta, hogy Lameed jó fej, tavaly járt hozzá. Megnyugodtam. Öt perc múlva kettő, és én voltam egyedül a teremben. Megjött Lameed, kérdezte, hogy én nem hivatalosan vettem fel az órát ugye, és vizsgázni is akarok, vagy efféle? Hát, ha enélkül lehet, kérem, akkor én úgy csinálnám. Persze. Két srác van csak, és tíz lány, mindegyik külön kimosolygott rám a kis sarkomba (én meg vissza), hogy friss hús. Izgalmas dolog lesz, négy drámát akar a nő elemeztetni velünk, Oidipusz, Akárki, The way of the world Congreve-től, és The crucible Millertől. Ja, és lesz még egy projektfeladatuk is, nem tudom, hogy vajon nekem is, de elő kell adniuk majd egy-egy jelenetet majdhogynem improvizatíve a darabokból. Kitérő, hogy lányok tudjátok, hogy nincsenek fiúk, de értsétek meg, most muszáj kicsit lazábban tekinteni a dolgokat, de ha valaki nem akar fiúszerepet, akkor majd kitalálunk valamit. Nagyon fontosak a rögzített nemi szerepek, ezért ez az egész. Lameed nagyon hadar, az akusztika meg rossz, úgyhogy fülelni kell, mit mond. Baromi érdekes öt mondatokra leegyszerűsítve hallgatni olyan fogalmakat, mint reneszánsz, és mások, amikből odahaza ordenáré ezeroldalas szigorlatokat írattak. Freud „lényegét” Tom és Jerry segítségével magyarázta el, meglepően hatékonyan, és ilyen megfogalmazásban még nem hallottam, nagyon tetszett. Végigszaladtunk úgy-ahogy a csontig húzott európai (különös tekintettel az angol) szellemtörténeten. Néhány dolgot kivetített a kuvaiti társadalomra, is, na azok voltak a legérdekesebbek, ők kuvaitiak, gyakorlatilag egymás közt vannak, beszélhetnek erről-arról, én meg csöndben ülök, és figyelmesen jegyzetelek. Óra végén aztán ötperces kis teszt, az óra anyagából, villámkérdések, figyeltek-e. Figyeltek, de fel nem sokat fogtak, talán nem is várható el, majd bemagolják. Megöl a kíváncsiság, mi lesz ebből év végére, vajon hogyan akarnak drámát elemezni, hogy egy színházi előadást sem láttak soha (lehet, hogy a Kuwait Little Theatre-ben láttak, de az csak limonádé). Idehaza Yoshi ugrott át, hogy megkérdezze, mi volt órán, mert ő aludt, elvileg Hiko is, de ki kellett ábrándítsam, már nem járunk egy csoportba. Érdeklődött a színházi órám után, mondta, kedden, ha lesz a következő (vasárnap elmarad), bekukkantana megnézni. Majd holnap találkozunk, ő valami japán családhoz megy, holnap meg japán étterembe enni, úgyhogy majd kialakul a holnap, hogy csatlakoznak hozzánk. Este a menzán különös dolog történt, öt-hat fiatalember érkezett tétova léptekkel, mindenki úgy nézett rájuk, mint aki nem látott még fehér embert (én is). Nagyon lazák voltak, vagy próbáltak annak mutatkozni, a csokik azonnal rájuk szálltak, hogy ki vagy, honnét jöttél, mit akarsz. Számomra csak a második kérdés dőlt el biztosan, németek, mellettem az omániak ugyan problémáztak, mert nem értették pontosan, hogy most „albánjá”, vagy almánjá”, de ziher, hogy németek. Egyrészt franciául ismerkedtek a csokikkal, másfelől meg zakó van rajtuk, egyáltalán nem albánoknak néznek ki. Nem azért, mintha még nem láttam volna jólöltözött albánt, de abban biztos vagyok, hogy egy albánnak lenne annyi esze, hogy ne ingben, nyakkendőben jöjjön a menzára. Na tessék, most meg a németeket sértettem meg. Csak nem a Language Centerbe jönnek (nem is mondtam, van egy új lány, thai), hogy Ibrahim a szivarvágóval tépkedje a bajuszát, majd nyomozok (és a biztonság kedvéért frissítem némettudásom). Egyik amerikai ismerősöm alaposan ki lenne akadva, mert szerinte mindenütt ott vannak, Koreában, és Alaszkában is találkozott velük, lehet, nem örülne, ha itt is rájuk akadna. Mondjuk én nem vagyok Basil „Mr. Waczak” Fawlty, én szóbahozhatom előttük a háborút, hát mi voltunk az utolsó csatlós. Ksaweryvel viszont bajban lennének… Két ötletem volt, de egyik sem az igazi: a német orientalisztika méltán híres, jöttek kutatni, csak tudnám, mit, mert olajon kívül itt nincs semmi; esetleg hullajelöltek katonák, vagy más agyhalottak lehetnek, de zakóban csak nem dobják ki a repülőből

Szólj hozzá!

Címkék: ali tanora japanok lameed


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr75360042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása