HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.01.01. 19:17 -md-

Kilencvenkilencedik nap – Szilveszter

Ma reggel elhatároztam, bemegyek órára, a torkom még kapart, hangom alig, de legalább ne rinyáljanak, hogy nem láttak már egy hete. Aki a sálat látta a nyakam körül, és a jelzést, hogy ma csak pantomim, először az jutott eszébe, még a vadidegeneknek is, hogy a sok beszédtől van a torokfájás ? (pedig nem is beszélek annyit feleslegesen, mintha magyarul tenném) Az fel sem merül, hogy esetleg megfáztam. Amint ezt kifejeztem, illetve, hogy nincs hangom, mindenki suttogni kezdett velem, még szerencse, hogy a fülemmel nincs baj. Mindenesetre ma már minden sokkal-sokkal elviselhetőbb volt, mint az utóbbi napok bármelyikén. Ibrahim röppent be a szünetben, és már mindenki a legrosszabbra gondolt (hogy Yaqoobnak el kellett mennie, és ő helyettesít), de csak annyit mondott, hogy nem tudja biztosan, szünnap-e a holnap. Ez természetesen azt jelenti, hogy szünet, amit egy órával később azért meg is erősített. Jelenlegi állás szerint két vizsgánk lesz, az egyik nyolcadikán Yaqoobbal, a másik kilencedikén Ibrahimmal. Az lesz ám a világi mulatság, előre sejtem, hogy Ibrahim a vizsga után még tíz percet fog búbánatos véres rongy stílusban lelkizni. Komolyan veszi a tanítást, de annyira nem, hogy készüljön is egyszer órára. A lányok kérdezték, mit csinálok ma éjjel, mondtam aludni tervezek, ez rosszulesett nekik, ők be vannak zárva, de mennének bulizni, én viszonylag el vagyok eresztve, erre otthon húzom a lóbőrt (esetleg megnézem a Legyen Ön is milliomos!-t a TV-ima után). Minden kultúrkörből a visszaszámlálást várják a legjobban, nem értem, miért csak nekem nem okoz eksztatikus örömöt tőszámneveket az égbe kiáltani többedmagammal ebben a szezonban, még húsz fok felett is. Joel küldött egy sms-t, neki mindig eszébe jutok, kölcsönösen jókívánságokat váltottunk. Aminek kevésbé örültem, kairói haverom (nem írta alá az sms-t, így csak a végeláthatatlan háromsoros telefonszámból sejtem) újra megtalált, sok jót kíván, és reméli, hogy nekem, és a húgomnak nem fáj az nagyon, hogy nem lehet most velünk. Megnyugtattam, majd én is megnyugodtam, hogy az sms Kuvaitból Egyiptomba nem sokkal drágább, mint egy helyi. Utolsó óra helyett elmentünk felmarkolni az ösztöndíjat decemberre, nem siették el, a hónap utolsó napján kézhez is kaptuk.

Szólj hozzá!

Címkék: tanora


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr80281259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.