Kilenckor indult a busz Surrába, a minisztériumba. Kilenc után öt perccel indulásra készen álltunk, de valami nem stimmelt Takumi, és Haddzsi papírjaival, így visszamentek a mushrifhoz, addig vártunk. Fél tízkor felmászott a buszra Bábá, tízkor végre visszajöttek Haddzsiék, és akkor kitalálta Bábá, hogy vele se kóser valami, pedig ott ült velünk fél órát, és malmozott, úgyhogy még negyed tizenegykor is ott szobroztunk a buszban. Elindulni sem volt jobb, mert az egyetem előtti út megint bedugult. Odahaza is vannak nagy dugók, mint amikor jövök le a Várból a könyvtárból, és a Mázsa téren a lámpa, ami négy kerület távolságra van mellesleg, nem működik mondjuk, így percek alatt szép, masszív, kerületeken átívelő dugó keletkezik. Na, ez még súlyosabb, mert itt három sávok vannak csordultig autókkal kilométereken át, a kuvaitiak pedig nem a türelmükről híresek, itt minden külföldi csak hülyézi őket, és tulajdonképpen azok is.

Jó hely egyébként a Belügy, jó zsúfolt, viszonylag hamar túlestünk a procedúrán, csak be kellett dobni a borítékot egy automatába, kaptunk egy blokkot, és most várjuk a csodát. És Bábát. Megint egy órát malmoztunk, mert ő valamit intézkedett, hát ő Gambia elnökének az unokaöccse! Ő tud mindent! Yoshi utánament, hogy megölje, Haddzsi, és Takumi is azon gondolkodott, hogy lehetne a legkönnyebben megszabadulni tőle. Mikor visszaért, a sofőr mondta, hogy neki tulajdonképpen van személyi igazolványa, csak mindig eljön minden alkalommal, hogy „segítsen” a többieknek. Mert ő jótét lélek. Az persze mellékes körülmény, hogy Haddzsinak kellett neki elmagyarázni, mi a teendő, háromszor próbálta két nyelven, és nem értette meg. Az sem derül ki, hogy a nyelvet nem érti, vagy csak nem fogja fel. Hazafelé aztán Takumi is megjegyezte, hogy ilyen tehetetlen, gyámoltalan, és reménytelen bagázst mégegyet nem lehet találni, mint a sofőr, Bábá, és más ártatlan csokik, akik „segítséget” kaptak tőlük. Délre értünk vissza, mindenki bekukkantott a suliba még, én rossz kisfiú voltam, és hazajöttem. Végre van fűtés a szobában, kb. két hét kell, hogy felmelegedjen-lehűljön a beállított szintre. A sakan fele, így Adnán, és Venci szobája is hasonló típusú volt, úgyhogy nem árt nézni előre az időjárásjelentést. Ez volt a mai állatkert. Ja, holnap egy másikba is megyek, de annak tényleg ez a neve. Nem az én mushrifomnál, nem is Sayyid Alinál, hanem egy újabbnál kellett rá jelentkezni, nagyon rendes volt, nem, nem is ez a jó szó, rendes volt, persze, de nyugodt volt, lassan, és gyönyörűen beszélt. A szakállát látva azonnal kiderül, vallási műveltségű emberről van szó, nem tenyeres-talpas, mint a többi. Ettől függetlenül, amire számítok holnap (©Yoshi): teve, teve, teve, skorpió, teve, csótány, megint teve.