HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.12.19. 22:15 -md-

Nyolcvanhatodik nap - Templomba megyek

Tegnap kitaláltuk a kis herceggel, hogy ma megkeressük azt a könyvesboltot Hawalliban, amiről a múltkor hallott. Tízkor találkoztunk, először elugrottunk a helyi római egyházhoz, nagyanyáimnak ajándékért. Az igazat megvallva én tegnap már elugrottam ide, de akkor zárva volt a katolikusbazár, hétfő szünnap. Viszont valami folyt egy nő vezetésével angolul, biztos csak felolvasott, annyira nem figyeltem, de néha morgott a tömeg is. Az itteni műsorba is, csakúgy mint a színháziba simán behallatszik az allahakbar.

Főként sötétebb barnabőrűek, és fehérek járnak ide, gyónni természetesen többféle nyelven is lehet, így ha kérdi a pap, mit tettél, gyermekem, az nem kifogás, hogy jaj, nem ismerem a szót. Egy kis Mária-szentély is működik, de ha valaki nagy rajongó, a bajáratnál ezerkétszáz forintnak megfelelő összegért vehet szűzmáriás, mennybemenetelős fürdőlepedőt is. A hivatalos keresztény trafikban ilyet természetesen nem árulnak, de Bibliát húsz nyelven, köztük magyarul is elérhető kb. háromezer forintért a Károli-fordítás. A fiatalabbaknak mindenféle vallási kifestőtől kezdve egyéb útmutatókig minden megtalálható, de mielőtt valaki egyoldalú gonoszsággal vádolna, ugyanez van muszlimban is, Mohamed imádkozni tanítja a gyerekeket, böjtöljünk együtt, hadd legyenek büszkék ránk a szüleink, stb. Mindkét vallás már rég felfedezte magának a rajzfilmet, képregényt, számítógépes játékokat, mint propagandaeszközt a kisebbek számára. Lehet kapni flakonos szenteltvizet (hobbi-ördögűzők előnyben), és persze keresztmintás nyakkendőt, azzal a felirattal ötcentinként átszőve, hogy „I love Jesus, and Jesus loves me!”, és ha megvetted, meg is gyónhatod a papnak a hiúságod. Kérésemre ezután beugrottunk az al-Muthanna Complexbe, találtam is két könyvet a könyvesboltban, egyszerűen sírva fakadtam volna, ha ott kell hagynom, mindössze háromszáz forintért vettem egy urdu nyelvkönyvet, amiből istenien meg lehet tanulni egy kiló mangóra alkudni a piacon, ha nagyon rámenős az árus a „köszönöm, szőlőt nem kérek” – mondat is benne van. Ami az arabban a „hely” szót jelenti, az urduban házat, és hogy mondják urduul a nadrágot? Pádzsáma. Idézem a könyv utolsó mondatát: „Really Urdu is lovely and sweet”. A másik könyv is ugyanannyi volt, címe nemes egyszerűséggel: „30 nap alatt szanszkritul”. Vetekszik Pickering ezredes Beszéljünk szanszkritul c. „művével”. Nem, nem nyergelek át még keletebbre innét, és azt sem hiszem, hogy a közeljövőben használni fogom ezeket a könyveket. Talán majd a lányom, fiam, ha öröklik ezt a furcsa génkombinációt, és egyszer odaállítanak elém, hogy „apúúú, holnaptól indológus akarok lenni”, a kapott infarktus után a kórházban kezükbe nyomjam ezt a csekély atyai örökséget, aminek vagy hasznát veszik, vagy inkább mégegyszer átgondolják a dolgot. Az eladó, aki ránézésre indiai volt, unottan ütötte be a kasszába, majd hirtelen felkapta a fejét: „Ó! Szanszkritul tanulsz?”, csak egy kis mosollyal válaszoltam, mert mostanság azért nem, erre megrázza a kezemet, gratulál a jó választáshoz, és sok sikert kíván. Aranyos jelenet volt.  Buszra szálltunk, és bementünk Hawwali központjába, ahol egy hosszabb séta, és kérdezősködés után meg is találtuk a könyvesboltot, egy vidámpark mögött. Mivel épp a délelőtti, és a délutáni nyitvatartás közt értünk oda, volt bő négy óránk nyitásig.

Felcsaptuk térképünket, és nekivágtunk a kerület külső részének gyalog, mert fel volt tüntetve a negyedik körgyűrű szélén egy Hawalli Theatre nevű hely. Végigjártuk a külvárost, de semmit nem találtunk a mosott ruhákon kívül, a helyiek nem is hallottak arról, hogy lenne egyáltalán színházuk. Bizonyára a térképkészítő hiányolta kultúrát, és gondolta, hasraütésre dúsítja a kínálatot, hátha beéri majd a korszellem, meg a haladás, ő megelőlegezi. Ekkorra teljesen kimerültünk, találtunk egy kis lebujt, és beültünk kávéra, és vízipipára. A pipa nem az én asztalom, és kávéból már tudtam, mit rendeljek, a francia kávé az én esetem. Óva intettem Ksaweryt a kuvaiti török kávétól, egyszer élünk alapon kipróbálta, de meg is bánta. Pihegtünk, közben néztük a TV-t, valami későnyolcvanas évekbeli (gondolom egyiptomi) film ment, nem jutottunk szóhoz, mert női pankráció volt benne, majd a következő snittben leültek bagettet enni, majd bokszkesztyűben táncoltak. Túl sok volt a jóból, visszamentünk a vidámparkhoz. Ksawery jól elvert ebben az asztali csúszókorongban, de a visszavágót már dodgemben játszottuk, ahol megtanulta egy életre, hogy ne kezdjen olyannal, aki ötször bukott meg vezetésből a forgalmi vizsgán. Csak a miénk volt a pálya, és én irgalom nélkül szívattam. Kinyitott a könyvesbolt. Hát az egy csuda hely, irodaszertől a művész- és kreatívkellékekig mindent kapni. És persze a könyvek… simán lenyomja az al-Muthannát, kétszer akkora a választék, nem tudtuk hova csorgatni a nyálunkat. Ksawery alaposan bevásárolt, én is láttam szép dolgokat, 18 kötetes színházi sorozatot arabul, benne Arisztotelész Poétikájával (de azt talán sose fogom arabul elolvasni), az egész kb. huszonötezer forintba került volna. Talán majd kötetenként… a „majd” olvasandók polcára megvettem A galamb nyakörvét Ibn Hazmtól, a „most” polcra arab viccgyűjtemény jutott. Noha mindenféle könyvet lehet ott kapni (leszámítva a képzőművészetet…), minden nagyon drága. Ugyanazt a könyvet, amire a könyvkiállításon sajnáltam a két dínárt, itt ötért vesztegetik. A Mein Kapmfot is három kiadásban árulják, érdekes módon a „Kuvait történelme” –résznél (Ksawery ma is megpróbált egyszer zsidózni, a fejét leharaptam, hogy a jelenlétemben mellőzze az efféle megjegyzéseit). Hazajutni annyira nem volt egyszerű, időközben beesteledett, és a herceg a nulla térlátásával felugrott a buszra, csak épp az ellenkező irányba haladóra. Ugrottam utána, cibáltam lefele. Hazatérvén megállapítottuk, jó kis nap volt a mai mindkettőnk számára, de menjünk vacsorázni. Üzenjük a szakácsnak, hogy a tészta attól, hogy piros színű, még nem lesz milánói makaróni. Este a bulifelelős Yoshi ugrott le hozzám az ötödikről, hogy Amikonak, az egyik japán lánynak van szülinapja, írjam rá a kártyájára, hogy „Boldog születésnapot! Szar.”. Értelme annyi, hogy a lány poénból ezt írta Adnán szülinapi kártyájára a legutóbb, és ezért poénból mindenki ezt írja az övére. Ksawery csütörtök éjjel fog utazni, Venci is utazik, egy nappal később, így holnapra valami közös evészetet terveznek egy olcsó étteremben Salmiyában.

1 komment

Címkék: kis herceg fotok megettem elmentem


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr35269861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ecó 2007.12.19. 22:39:19

Már nem azért, de a Károli fordításból hiányzik néhány olyan könyv, ami egy katolikus Bibliában benne van. Ez nem tűnt fel kuvaiti felebarátainknak? Egyébként a Szűz Máriás törülköző morbid lehet! :D