HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.12.13. 23:03 -md-

Nyolcvanadik nap – Variációk Aladdin témára

Megint a fél osztály hiányzott, Ibrahim azt hiszi, hogy a személyit intézik, pedig csak személye az oka annak, hogy ennyien távolmaradnak. Most is találtunk a könyvében egy olyan arab szót, amit kétszer tettek többesszámba. Idehaza csőtörés volt a negyedik épületben, a földszinten mint a záporeső jött a víz, ha jól sikerült megfigyelnem, pont Mohamed Sultan laka alól. Ami engem illet, ma vastagon sminkelek, mert sorbanállnak a karikák a szemem alatt, és ezen az sem enyhített, hogy az egyórás szünetben elaludtam valami lehetetlen pozícióban, amit, a fotókat elnézve a többiek élveztek igazán. A cseh Klára ma odajött, nem hozzám, a mellettem ülő Adnánhoz, de párszor furcsán rámnézett, ég tudja, miért. Napról-napra jobb lesz az előadás. Stacie játszott előtte nekem egy kis ragtime-dalocskát, amire kedvemre mulatozhattam az üres színházban, megnevettettem őket. Utána odalépett egy nő, mondta, imádja, amit a mime scene-ben művelek, kérdezte, milyen nemzetiségű vagyok, mert látta az ékezetet a nevem felett a műsorfüzetben. Ő szlovák, kérdezte, a Language Centerben tanulok-e, és ismerem-e a cseh Klárát, mert ő igen, hívta is, hogy jöjjön, nézze meg. Mielőtt elkezdtünk volna rendesen beszélgetni, közénklépett a függöny, ő az egyik világosító, tehát kint a helye, jönnek a nézők befele, nekem meg bent a helyem a színpad mögött. Sajnos siettünk előadás után, de holnap majd megkeresem. Kisebb forgószél volt a színpad mögött az első felvonás alatt, mert a barlangjelenetet díszletezték be a mosodai helyett, úgyhogy mint a villám kellett váltani, szerencsére odakintről nem vette észre senki. A You can’t stop the beat volt megint a mélypont, legalábbis számomra. Már Lenny is a rosszat csinálja, nem tűnik fel négyőjüknek, hogy hótellenkezőjét művelik, mint a lányok, pedig szinkronban kellene mozognunk, és én nézek ki hülyén közöttük, mert csak én térek el. A csoportnyomás hatására ma megpróbáltam a lehetetlent, és szántszándékkal rosszul csináltam, de nem jön ki, hát nonszensz, valahol lenyúlják az ütemeket. Magukat nem látják kívülről, és mondják utána, hej, de jó volt ma ez a szám! Tim ma úgy érezte, elszakad a részben általa írt szövegtől, és improvizál. Amikor én pantomimesben a „dobozba zárva” –rutint csináltam, odaszaladt, és szemérmetlenül belenyúlva a személyes terembe, majdnem átölelt, istenke tudja miért, Joel nem tudta visszafogni a röhögést, amikor látta az arcomon a „jézus, mit csinálsz te itt a hátam mögött ölelgetve, miközben guggolok?” kifejezést. A következő a kötélrutin volt, ugye odakötözöm a lábára, és megrántom, hanyattesik, stb. A szokásosnál kétszer olyan magasra emelte a lábát, és egyáltalán nem mindegy, milyen erővel „húzom meg” azt a nyamvadt kötelet, hogy rendesen kijöjjön a poén. A lufiba is jutott az elmebajból, mert ott meg Ahmed jött, mint járókelő, és nyúlt bele pofátlanul a lég-léggömbömbbe. Tök ügyes, és jó, hogy nem szentírás neki a dolog, de ez rossz ötlet volt, az öltözőben jeleztem, erről tegyen le. Kissé ingerült lettem, biztos jót röhögtek rajtam az öltözőben, vér tolult az agyamba, így jöttek a nyelvtani hibák, miközben magyaráztam, hogy ne tapi. A jelenet végén, amikor kilövöm Tim valódi lufiját egy láthatatlan íjjal se stimmelt semmi, mert Tim bizonyára hatást akart csinálni, bár mindenki várta, csak nem durrantotta ki azt az átkozott lufit, én meg ott álltam megzavarodva, na, most ilyenkor mi van, mire csak kidurrantotta. Timhez azt hiszem, hozzá lehet szokni, leszámítva ezeket a húzásokat. Peter, aki eddig a második legrosszabb volt a műsorban, lépett „előre”, immár övé ez a cseppet sem megtiszteltető cím. Nem értem, a rosszak miért gondolják a jókról, hogy ők a rosszak, és a többi rosszról, hogy ők a jók, itt konkrétan arra célzok, hogy Peter legjobban Seant, a vezírt ismeri el, és vice versa, pedig Sean az, akire semmit nem lehet mondani és a „játékára” sem. Tim hozza a szokásos figuráját, amit annyira nem játszik, de nézhető, élvezhető. Peteren viszont nem segített se a smink, se a kosztüm, elbújok, ha ő beszél, ne halljam, olyan idegesítően affektál. A másik ilyen a hercegnő, aki oktávokat tud ugrani egy mondaton belül. Nyilván túlzásnak hathat, ahogy mesélem, pedig nem az. Hazafelé egy idősebb fickót vittünk el Fahaheelbe, ő brit (ízes angollal), Martin, és nyelvet tanít itt valamelyik suliban, amit egyik amerikai útitársam se ismert, én sem. Egyszerű néző volt, nem is tudom, hogy keveredett közénk, hogy Joel hazavigye, miután kitettük, rögtön arról kezdtünk beszélni, hogy micsoda erős piaszaga volt ám az öregnek, pedig azt itt majdnem narkóárban mérik.

Szólj hozzá!

Címkék: szinhaz lakok tanora


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr87263312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása