A fele társaság hiányzott ma óráról, pletykából hallottam, hogy volt ma egy busz, ami elvitt a minisztériumba, személyit igényelni. Már aggódtam, mert erről egy kukkot nem hallottam, de kiderült, az én haverjaim nem ott voltak, csak mind mulattak a hétvégén, és azt valamikor ki kell pihenni. Keddre meg kell csinálnunk Badrnak a Rowan Atkinson magazin több, mint felét, és sehogysem állunk, itthon sem voltam a hétvégén, és Yoshi sem, no nem mintha ő magától össze tudná ezt hozni. Holnap bemutató, úgyhogy ez a délután marad, meg a holnapi fele, hogy csináljunk valamit, csakhogy pont ma van a japán császár születésnapja, és a hím japánoknak kötelezően választható szabad programról gondoskodott a nagykövetség, be kell menniük mosolyogni, Japánt reklámozni, és felszolgálni, úgyhogy Yoshi lelépett. Újabb kirándulást szerveznek a Scientific Centerbe, nagy kiállítótermek, akvárium, és persze az állandó díszítő jelző, hogy a „Közel-Kelet legnagyobbja”. Ez tényleg jónak ígérkezik, (a belépősök általában jók), de pénteken lesz, és üti a matiné. Amikor Yoshi hazajött, mutogatta magát népviseletben, de az ábrázatáról lerítt, hogy utálja a hacukát, majd japán százszázalékos narancslével, és zöld teával akarta megvenni a bocsánatomat. Adtam volna ingyen is, de amikor wasabis csemegével is megkínált, gondoltam, miért utasítsam vissza, és ő is mondta, vegyem el nyugodtan, neki marad még öt másik, és én is megkínáltam a követségi mikuláscsomagom szaloncukrával a múltkor. Mikor ezt olvasod, már túl vagyunk a bemutatón, de azért lehet szurkolni a második előadásnak is!