Az apropó a már említett tajvani Adnán születésnapja volt, amit közvetlenül éjfél után ültünk meg, mert tudtuk, hogy másnap nem lesz otthon. Én, Ksawery, Zeki, a két Yoshi, a tajvani Ali, és a kínai srácok, Kerím, Magdy, és Adíb mentünk ünnepelni. Nagyon profi cuccunk volt, torta ismét a City Centre-ből, fehércsokis. Az a baj, hogy egész délután csücsült Yoshihiro fűtött szobájában, így nem lesz meglepetés, ha másnap ledönt minket a szalmonella. Viszont sokkal finomabb volt, mint Ksawery tortája három napja. Még számos gyertyát is kaptam. Amikor rátörtünk, nagyon meglepődött (ja, és ő is gyűjti a vizet, meg az italokat).

Felköszöntöttük, átadtuk neki az üdvözlőlapot, amit mindenki dedikált, még Ibrahim, és Badr is. Szóba került, Yoshihiko lesz a következő, huszonkilencedikén, de ez így már nem poén, mert várni fogja, majd az lesz a meglepetés, ha nem lesz meglepetés. Yoshihiro mindig húzza, most is bedobott egyet, én görcsbe rándultam a röhögéstől, annyira tetszett, aznap kikapcsoljuk a mobilokat, és kimegyünk a sivatagba, hogy el se tudjon érni. Hú, nagyon jó muri volt, mindenki istenieket szórakozott, én is sziporkáztam, műsor után még fel voltam töltve, Ibrahimot parodizáltunk (jézusom, az az ember!), meg a többieket. A kínaiak nagyon jók közösségépítő társasjátékokban, most is kitalálta Kerím, hogy keressük meg a nyelviskola „leg”-jeit, mármint mindenki mondja el, szerinte mi, vagy ki a legjobb. Az első kérdés nyilvánvalóan a „ki a legjobb csaj?” volt, de a többi kérdés is mind csak erre vonatkozott. Valamiért toronymagasan Salumi nyert, pedig ha választani kell, én biztos nem szavazok rá. Érdekes volt látni a tartózkodó, és visszahúzódó távol-keletieket ilyen témában. Yoshihikot szívattuk aztán, mert neki mindig csak a lányokon jár az esze, teljesen olyan kis bátortalan figura, perverzitásokkal, mint a mangák, animék főszereplői. „Ott van Shams, ma ő volt a legszebb, de tegnap nem”. Ja, Yoshihiko vágyainak tárgya egyébként Adnán barátnője. Semmi vita nincs ám köztük emiatt, sőt, Adnán megköszönte az érdeklődést (!). Nem is tudom, miért, szóba került Korea, na akkor a kínaiak-tajvaniak-japánok közösen elkezdték fikázni, merthogy azok minden kínai hagyományra, amit átvettek, azt mondják koreai.

Yoshihiro mondott egy olyat, a németek kitalálnak valamit, a franciák kicsinosítják, a japánok összezsugorítják, a koreaiak meg azt mondják, az övék. Hihetetlen dolog ilyeneket végigülni, vagy azt, ahogy Adnán a szívéhez kap, mert kínai számára a magyar, nem tudja megfogni egyik végén sem, hogy boldog szülinapot. Fél háromkor láttam csak, mennyi az idő, a többiek maradtak még, de nekem el kellet jönnöm, hiszen holnap tíztől próba van.