Ines, az egyik koreai lány kihívott szkanderezni, az egész társaság visítva röhögött rajtunk. Ines aztán majd’ mindenkivel kipróbálta magát a csoportban, addig én és Yoshi jókívánságokért kuncsorogtunk Adnán születésnapi meglepetéskártyájára. Még Badr is aláírta. Egyébként nagyon tetszett neki a Mr. Beanes ötlet, már csak jól kéne megcsinálni. Az a baj, hogy időm alig, mert hétvégén próba rogyásig, aztán jövő héten minden hétköznap előadás, pénteken egy matinéval. A lányok felírták Badr órája előtt a táblára aranyos rajzokkal arabul, hogy „tanárúr, léccilécci, ne írjunk ma tesztet”, ez a fantasztikus középiskolai olaszórákat idézte, amikor valami mókás figurát rajzoltak a lányok a táblára, és nyavalyogtunk, hogy ne tanuljunk, hanem óra helyett nézzük meg inkább a Bambit (csak mert egyszer megnéztük olaszul), vagy menjünk el fagylaltozni, táncolni, vagy utolsó években inkább kocsmázni. A mushrif elintézte a személyit, azahogy most azt mondta, újabb képek kellenek, de kisebbek, persze azt nem mondta, mekkorák, és simán le lehet vágni a nagyobból, de mindegy, majd azt mondta, ragasszam le, és adjam oda a sofőrnek. Kizárt dolog, majd bevárom a többieket. Jó volt a Mikulásbuli, én kicsit rozsdásnak éreztem magam, de sikerem volt, és a Mikulás is ügyes volt, imádták a gyerekek, és a végén elláttak elemózsiával is.