HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.12.06. 19:02 -md-

Hetvenharmadik nap – Gambia gyermeke

Feltűnt, egyből keresem a kijáratot, ha meglátom Bábá Mohamedet. Ma is, ülünk órán, egyszer csak szólásra emelkedik (ő így szokott), és elkezdett valamit magyarázni, amit nem értett senki. Annyi csurgott le belőle, hogy nem érti a többesszámot. Ez két hónapja volt tananyag, már mikor számon is kérték. Tovább magyarázott valamit Yaqoobnak, aki mondta, hogy ő most ebbe megint nem fog belevágni, de Bábá csak mondta, mondta a magáét. Yaqoob figyelt, hátha elcsíp belőle valamit, amit megért, és közben gyakran ki-kipillantott kérdőn a többiekre, értenek-e valamit. Mindenki ült halál csöndben. Yaqoob aztán megoldotta, azt mondta, óra után jöjjön oda, és elmagyarázza neki, amit akar. Ez nagyon jó taktika, mert Bábát nem érdekli ám annyira, hogy odamenjen, vagy ami ennél is valószinűbb, egyszerűen ciki neki odamenni, és inkább elhiteti magával, hogy érti, vagy hogy nem is olyan fontos, mint azt ő akkor gondolta. A legrosszabb eset persze az, amikor házról házra járva próbál tőlünk nyelvtani információkat szerezni. A szünetben Khálid markolászta meg a vállaimat, gyakorlatilag csodát művelt, egy csapásra felfrissített. Végzettsége is van, és tényleg annyira jólesett, hogy legközelebb megkörnyékezem, megtenné-e újra. Myrnával találkoztam, mesélt egy érdekességet, Mohamed Sultan-túrán volt a minap, megint röpködtek a szitkok, és a gemkapocstartók, hogy mit keres maga itt minden másnap, miért van ennyi kérdése, most nem érek rá, tűnjön el innét, majd jött egy telefon, és varázsütésre megváltozott a hangnem. Biztos a csaja volt. Hellyel kínálta, mondta, ne aggódjon, elintézi. Két óra múlva, ő maga ment Myrna elibe, és vitte a papírokat, hívta, hogy jöjjön, most mindent megcsinálunk. Velem is történhetne egyszer hasonló. Myrna megtartotta utolsó óráját, hamarosan hazamegy Puerto Ricóba, majd a következő szemeszterben találkozunk. Mára is jutott dupla Ibrahim óra, kegyetlen volt, mindenféle szisztémát nélkülözve, improvizatíve „tanít”. Hát amit szógyök-keresés címszó alatt ma művelt, az kritikán aluli. Az arabnak kiterjedt, de teljesen logikusan magyarázható nyelvtana van, de nem ám eszerint haladunk, hanem valami nyakatekert módon, pedig mindent meg lehetne magyarázni, mi miért van, ha szisztematikusan haladnánk. Ebédnél találkoztunk Yermekkel, semmi jó hírekkel nem tudott szolgálni, azt mondták neki, jövő héten menjen haza. Pénze nincs, csak egy csomó tőle elrabolt idő, és amikor felhozza, hogy az egészről ők tehetnek, a kuvaitiak „nem tudnak erről semmit”. Nem irigylem. Délután beszereztem némi kelléket a holnapi kis műsoromhoz, majd este Ksaweryvel bementünk a városba. Legalábbis ezt terveztük, induláskor derült ki hogy újabban Bábá Mohameddel haverkodik, és ő is jön. Hát ennyit arról, hogy majd kettesben közép-európai módra kibeszélünk, és fikázunk mindent, fellengzősen azt gondolván, mi ezt úgyis jobban tudnánk csinálni (pedig nem). Nem fogom bemószerolni Bábát, nem is nagyon lenne miért, csak ne próbálta volna meg megint elmagyarázni azt a baromságot, amit órán nem értetett meg senkivel (ez most sem sikerült, de mondtam, igaza van, és bejött), és ne segített volna néhányszor vásárolni. Vettem egy pulóvert, mert jön a tél, tízcentis Al-Zein felirattal, és egy inget, Ksawery szinte könyörgött, hogy ne vegyem meg, mert megvakul, ha ránéz, szerintem isteni, az „olyan randa, hogy az már szép” kategória, és otthon ilyen nincs (igaz, talán nem is véletlenül). A piacon néhányszor azt hitték, testvérek vagyunk (rá hitték, hogy a bátyám, mert ő a szőrösebb), Bábát szerencsére nem sorolták a rokonaink közé, de hát ki is lett volna ő, anyánk szülőszobai meglepetése? Itthon a mushrif kitöltette a személyi-igénylőlapot, ott volt a többieké is, azt mondta egy, vagy két nap, és jön a következő lépés.

1 komment

Címkék: hivatal kis herceg tanora


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr12254728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Józsi 2007.12.09. 13:05:56

Jó kis kelet-európai panaszkultúra, az az igazi - tökélyre fejlesztve! Mellékelj majd egy képet, amin az „olyan randa, hogy az már szép” pulcsiban vagy, hadd lássuk. Nem fogunk ítélkezni, hidd el nekem:-)