HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.12.04. 22:59 -md-

Hetvenegyedik nap – Állítsátok meg Timet!!!

Az órarend által mára kirendelt három óra Yaqoobból lett másfél Ibrahim. Még tegnap este megbeszéltem Ksaweryvel, és Vencivel, hogy elnézünk Khaldíyába, hátha kapunk pénzt. És lőn, megkaptuk a november havi összeget! Venci mutogatta az útlevelét, ha már elöl volt, hogy kapott bele magyar pecsétet Röszkénél. Mondta, hogy mikor jöttek át Szerbiából, igaz, csak átutazóba, össze sem tudta hasonlítani a határ két oldalát, a magyar oldal annyira kulturált volt. Furamód ez jólesett, nem számítottam volna erre, kivált az ő szájából, mert annyit azért nem beszélünk, de mondtam, ismerem az érzést, nekem Hegyeshalomnál az osztrák rész ilyen, valahogy a levegőböl is kitisztul a métely a túloldalt. Tudtam, hogy nem fogok időre órára érni, nem is izgattam magam, mert Yaqoobot én napi rendszerességgel elalszom, többet kések, mint nem, de nem szívbajos. Ibrahim a rágósabb marha, volt is meglepetés, mikor beértem, mondtam, hol voltam, de óra után vár az irodájában, Fullával együtt. Ott belecsapott a hisztibe, hogy hol voltunk (Fulla is késett, de ő csak aludt, én meg ráfogtam a pénzre, meg a közlekedési dugóra, ez azért rendes kifogás), szépen kér, hogy ne csináljunk ilyet többet, távol az országunktól, távol a rokonainktól, idegenbe szakadva, egyedül, és ő igyekszik bennünket istápolni, de akkor legyünk mi is jók, blablabla. Kijöttünk, három lépés után spontán elkezdtünk nevetni. Visszajött még egy fél órára, majd mondta, hogy részéről akkor ennyi, inkább menjen mindenki a pénzéért, ha már van. Én hazajöttem aludni. Este megint próba. Tim egy laza mozdulattal száműzte Anne-t, a rendezőt a kellékekkel bíbelődni, és hivatalosan is átvette a rendezést. Hej, az a rozzant öreganyád Szegedalsóról! Első intézkedésével kihúzta a teljes nyitányt, és a kórust. Ezután átrendezte Aladdin nyitódalát, a One jumpot. Egy az egyben ugyanaz a dal, mint a Disney Aladdinjában, aki nem ismerné, ez Aladdin bemutatkozása, lop, és randalírozik a piacon, és az őrség, meg a jónép utána, hogy „ha elkapják, fejét vegyék”. Ez nem tetszett Timnek, hogy megérkezik a főszereplő, és a kórus máris „fikázza”. Kitalálta, hogy szimpátiával viseltessünk Aladdin iránt, de a szöveg ugyanaz maradt. Hogy a pokolba énekled el szimpátiával, és megértéssel, hogy kapd el a büdös tolvajt, ott viszi a cuccom? Ez volt az a pillanat, amikor Tim megszűnt létezni számomra, mint valamennyire is „hozzáértő” színházi ember. Valamit sejthetett, hogy nem kóser, mert aztán arra utasított, hogy jó, a kórus küldje el téves irányba a dal előtt a rendőrséget, majd jön a dal, ott a kórus hirtelen változzon meg, és mímeljen rendőrséget elnagyolt mozdulatokkal. Az Úristen még megbírkózott az őskáosszal, de ez nála is kiverné a biztosítékot! Hét napunk van még, de én nem hiszek a teremtésben. Négy óra alatt nem tudtunk végigmenni a két felvonáson. Joel nem szólt semmit. Anne sem. Mondták, minden alkalommal ez volt, Tim eddig mindenkit kitúrt, és kavart. Joelnek kétheti munkája volt a nyitány helyretételében, hangszerelésében, Lareynek amíg ezt elfogadhatóra csiszolta a kevébé mozgékony kórustagokon (lólány) is, ennek most bájbáj, mégsem szólnak semmit. Jó emberek ezek, Timet nem szeretik, de a színházat igen, ám nem akarják, hogy ők maguk kerüljenek ki belőle egy ellentmondás miatt, de azt sem, hogy elhaljon a színház, mindegy, csak legyen valami. Megint beszélt hozzám Nawal, a gazdag lány a kavaró apuval (színek szerint szortírozza a hitelkártyáit), látványosan keresi a társaságomat, hogy beszéljen. Én okosan nézek, és hallgatom, mert egész érdekes dolgok is kiderülnek róla. Mesélte, hogy az egyik házuk közvetlenül Eminemé mellett van, ház, nem ház az, rezidencia. De ami az érdekes! A szülők már elváltak, az anyuka volt amerikai, az apja kuvaiti, és most itt él tíz éve. Ahogy beszélt, sajnálta, visszavágyik Amerikába, de nem mehet, mert nagyon drága oda a repülőjegy. Nem tűnik fel neki, hogy ez sántít? Csak neki két kocsija van, és multimilliomos az egész család, az apuka jóvoltából, és nehogy már ne tudjon hazarepülni az, aki egy padlásra tereget Marilyn Mansonnal. Joel is hazamegy jövőre Ohioba, pedig ő csak egy mezei tanár. Nem a pénz a lényeg itt, hanem minden bizonnyal az apja nem akarja, hogy elhagyja az országot, és ezzel az indokkal szúrja ki a szemét. A lány aranyos, de egyszerű teremtés, és tinédzser, semmi nem érdekli magán kívül, és kinézem belőle, hogy nem látja az összefüggést (már ha van, ugye). Csak kalkulálok, de ennek látom esélyét. Vettünk egy telefonkártyát, remekül szuperál, végre van számom, igyekszem szanaszét szórni mindenkinek.

Szólj hozzá!

Címkék: szinhaz tanora


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr1252735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.