Joel a színházba menet meghívott a karácsonyi bulijára, feltétlenül legyek ott, mert előző nap jön haza Bahreinből, és lesz sonka!!! Az örmény Maryamot szedtük fel Stacie előtt, ő meg az újévi bulijára hívott meg, karácsonykor nem lesz itthon, megy a csehekhez. 10 nap a bemutatóig, és minden katasztrofális. Nagyon durva voltam ma, elfelejtettem a szöveget, összekevertem a lépéseket, és ami a legborzasztóbb, senki nem ordította le a fejemet emiatt. Viszont meg fogom kapni majd az előadást DVD-n, ez jó hír. Gyors jelmezpóba, egy szürke, kínainak látszó hacukát kaptam. A többieké se jobb, de legalább nem szürke. Műsorfüzet most készül, utolsó ellenőrzés, mindenkiről korrektek-e az információk. A Dánielről lehagyták az ékezetet, a vezetéknevemről nem, de már ez is jólesett, hogy nem sinkófálták el, a beadott önéletrajzomat zanzásították, ahogy átfutottam, egy-két dolgot bele is költöttek, de nem teljesen mindegy, mi van benne? A kép legalább jó. Majdnem kész a díszlet, viszont bajban vannak az én csíkos pantomim-pólómmal, Lavinia egyem a szívét, azt mondta, vegyek egyet, és hozzam el a számlát. Amikor szegény arcába mosolyogtam, leesett neki, hogy könnyebben tudnám megtalálni Atlantiszt, mint itt szerezni egy olyan pólót. Majd a kellékes fest egyet legrosszabb esetben. Lareyvel beszélgettem, kérdezte mennyiért dolgozok (!), mondta, látni akar, mert januárban lenne valami nagy előadásuk, oda kellenék bohócban, mondom persze, szívesen, az jó, mert ott lesznek a művészeti iskolák igazgatói is, vagy mifene, úgyhogy jó társaságba keveredhetek, ők is elhívhatnak (ha lenne ugye telefonom).

A színpadon ma egész nap valami Timiáda volt, a kórus darabjaira hullik, egy kórus helyett lesz majd 15 szólótáncos-énekes, kit érdekel, Timnek kell a színpad, próbálni kell. Próbálni kell, mert úgy gondolta, betesz magának plusz két zenés szólószámot. Stacie nem szólt semmit, de Joel később mondta, ez nagy szívás, ők fognak zenélni, és ezt be is kell nekik tanulni valamikor, egyik sem könnyű, egy hét a premierig, és így is ezer dolguk a meglévőkkel. Tim szerepe, Aladdin anyja, Madame Twankey ezzel baromira túl van hangsúlyozva, és senki nem szól semmit, hogy hoppá, lassan róla szól az egész történet, mert ő a főnök. Az egyik új szám a „Let me entertain you”, a másik a „When you got it, flaunt it”, Ulla dala a Producerekből, mindkettőben ugyanúgy ingatja magát. Igen, van bennem irigység is, és ez rossz, de miért ő komédiázik (nem mellesleg rettenetesen) a színpadon, amíg én egy szürke kis kínai vagyok a színfalak mögött? Az én jelenetemről annyit, hogy Tim meghúzta, hogy ne legyen időm poénokat csinálni, csak épphogy bemutatni a kunsztokat, majd szoborrá kell dermedjek, hogy aztán ők, különösen ő humorizáljon rajta. Az megint mellékes ugye, hogy hiába van ettől még speciális önálló jelenetem, csak mint natúr kórustag leszek feltüntetve a műsorfüzetben, és a tapsrendnél is csak a többiekkel totyorászok. Nem pantomimesként, mert bár semmi célja, de vissza kell vedlenem kis sárgába, bocs, szürkébe a tapsrendhez. Elvileg a mosodás jelenetbe is terveztek engem korábban, zsonglőrködni, Tim csinálja, a mágusnak is akartak valami komikus trükköt tőlem, Tim hátul építi a ládáját. Ha arra játszik, hogy majd lázadok, azt lesheti. Én nem szólok semmit, megcsinálom, amit akarnak, alájuk teszem, élvezzék, ha jó napom van, még mosolygok is nekik. Viszont megértettem, miért lett általánossághalmazzá butítva az önéletrajzom, miért húztak ki belőle olyasmiket, mint mikor mit végeztem, és miket csináltam. A rendező Anne, és Lavinia először semmit, majd mindent akart tőlem (ingyen spéci munkaerő, használjuk), aztán beszállt Tim, és hirtelen egyre kevesebb dolgom lett. Nem szeret a főnök, így tudomásul veszem, hogy nem kellek én ide. Fél órát vártunk Stacie-re, szegény ő kísérte Timet, akinek valahogy nem mentek olyan olajozottan a dolgok, ahogy azt ő szerintem elképzelte. Tankoltunk, 40 liter benzin kb. 1200 forintba került, majd Joel hazahozott, illetve előbb elvitt vacsorázni egy Ruby Tuesday nevű étterembe, ez is ott van a tengerparton. Már megint nagyon rendes volt, becsomagoltatta a felét, és hazahoztam, közben arról mesélt Tim kapcsán, mik is vannak a színházban. Gyanús volt, de volt karikagyűrű az ujján, úgyhogy nem törődtem vele, mégis, Tim is meleg. Ez mindent megmagyaráz, nem küzdhetek egy homokos milliomos szereplési vágya ellen. Sőt, a világosító is az, és most elvileg együtt vannak. Sőt, Tim lecsapta Joel kezéről valamelyik barátját, három év után. Igaz, ezért nincsenek haragban, Joel csak a csélcsap barátot nem akarja látni. Még tíz percig mesélte, milyen hímnemű kapcsolatok voltak csak színházon belül (tehát erről beszélt Yara a múltkor). Megkérdeztem, hogy tudnak a melegek randizni, ha a heteróknak is tilos ebben az országban. Ó, aszondja, sokkal könnyebb, mintha a lányokat szeretné, megvannak a helyek, meg ott az internet is, úgyhogy csak ne féltsem. Én egy percig sem. Mondta, érdekes, de főként házasemberekkel találkozik. George-ról beszélgettünk még, aki a kínai császárt játssza, és már a múltkor is dícsértem színpadi nejével együtt, mert ők nagyon jók. Joel szerint is, de ő a gonosz egyiptomi varázsló szerepére vágyott inkább, és sajnálta, hogy nem kapta meg, úgyhogy mondjam meg neki ezeket a dícsérő szavakat, jól fog esni neki. Meg fogom. Holnap Entertainment City, juhé, vasárnap, hétfőn, kedden pedig próba gőzerővel. Kaját kell szereznem, és korán feküdnöm.