(Viszont rájöttem valamire. Nem hagyott aludni ez a darab, amit csinálunk, miért pantomim, illetve britek által butácskán becézve panto ez? Azért, mert ők teljesen mást értenek az alatt a szó alatt. Amíg nekünk a láthatatlan faltapogatás ugrik be, addig nekik a XVIII. sz. óta kb. vásári komédiát, elsősorban gyerekközönségnek.  Ez a „családi” szórakozás ismert mesék, vagy történetek feldolgozását jelenti dalokkal (Jack és az óriáspaszuly, Hamupipőke), a főszereplőt, általában fiatal fiút hagyományosan nő játssza, az idős özvegyet, vagy anyafigurát pedig férfi. Ez világosabbá teszi számomra dolgokat, és talán sosem tudom meg, ha nem jövök ide. Már megérte. Mindazonáltal ez sem változtat a helyzeten, hogy nem vagyok a műfaj rajongója.)