HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.11.01. 18:00 -md-

Harminchetedik nap – Álom a pénzről

Yaqoob, és Ibrahim órája között a koreai csajok megitattak valamivel, ami állítólag jó az álmosság ellen. Nem mondták meg mi az, színre tejeskávé, de a barna italokkal nekem vigyáznom kell. Beleborzongok, ha felrémlik az íze, egyszerű vízzel higított meleg méz volt. Rossz volt nézni, ahogy egy egész flaskával megittak belőle. Fullával ökörködtem sokat, már nagyon sok közös poénunk van.

Ibrahim érdeklődött a menza felől, bár ne tette volna, mindent rázúdítottunk, majdnem szó szerint, mert a reggelik valami csapnivalók. Hogy képesek még egy rántottát is elrontani? (Ma ebédre egyébként hínárleves volt, nemcsak a Balatonban, de a tányérban is utálom) Akkor a lányok, hogy ugyanazt a csirkét, és rizst eszik egy hónapja. Kis ugrással aztán ismét a bezártságnál kötöttünk ki, este 21 óra után már a kertbe sem engedték ki őket, ami egyébként méretes fallal van elkerítve. Badr megint kreatívan tartott órát, ez közönségsiker, és megengedte, hogy csináljunk vele egy képet is. Burcu hangulata a felhők közt járt, mert tegnap volt nekik követségi bulijuk (török nemzeti ünnep), és ihatott alkoholt, egész pontosan rakıt, amit nagyon szeret. Ez segít neki túlélni a kötöttségeket, és jó lenne, ha minden hónapban lenne egy nemzeti ünnepük, hogy hozzájusson.

Beszélgettem Haddzsival, az azeri sráccal, persze a kis törökömön, (amiből sajnos azért felejtek) ő is bírja a színházas dolgokat, mondtam, ha tudok jegyet szerezni a kis előadásainkra, majd elhívom, úgy néz ki azonban, hogy a fél fiú, és a fél lány sakan ki akar vonulni, és Burcut, vagy Fullát ismerve erőszakhoz is folyamodnak, ha kell, csak hogy lássák a Danit színpadon. Erről még mit sem sejt a színház. A többiek arról nem sejtenek semmit, hogy ott fogom őket kínozni az énekes részeknél. Este kerestük a beígért üdvözlőbulit, de nyoma sem volt, a portás mondta, hogy ja, az holnap van. Ahhoz képest, hogy mára ígérték… Ez csak azért lesz érdekes, mert holnap ötkor találkozunk a beach-en, aztán szaladhatunk is vissza palacsinta után a másik buliba. Holnap Khaldíya, a tajvani srácok elvileg már voltak ott, és azt mondták nekik, megkapjuk a hellópénzt is, ami elég csinos összeg. A második hónapra is dupla összeget kaphatunk elvileg, ezt is mondták, de ez még lutri. Kérdés azonban, mikor megyünk oda. Legjobb lenne az egész társasággal együtt, hogy a tömeg kellő nyomatékot adjon csóri létünknek, de ezt nem szervezte meg senki. A lányok elvileg órák előtt, illetve helyett mennek, nekünk is mindenképpen kiesik egy, mert csak egyig vannak ott, vagy az első óránk, vagy az utolsó, mindkettő Ibrahimmal van. Boldog lesz. De még az is megeshet, hogy tényleg örülni fog neki, mert ma is beteg volt szegényke. Yoshi kijelentette, hogy előszőr a túléléséhez nélkülözhetetlen dolgokat fog beszerezni: egy jégszekrényt, és egy basszusgitárt.

Szólj hozzá!

Címkék: lanyok fotok tanora


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr36215422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.