Elaludtam. Szaladtam Mohamed Sultanhoz, odaadtam neki minden hivatalos okmányomat, jobban mondva én nem akartam, de muszáj volt mindent eredetiben. Most jön el az ideje az otthon ipari méretekben sokszorosított vízum- és útlevélfénymásolatoknak, mert egy hónap, amíg elkészül a személyi, és addig csak ez tud igazolni. (elkérte a telefonszámomat is, ami röhej, mert nem lehet vonalam személyi nélkül) Beszaladtam órára, elrendeztük Burcuval, hogy holnap öt, tengerpart, palacsinta. Yoshihiko már megint lógott, az a disznósajt, ahogy drága jó matektanárom szokta ezt rám mondogatni korábban. Yoshihiro meglátott a könyvtár polcán valami arab nyelvkönyvet, elhatározta, azt kikölcsönzi, de mivel nem talált senki hivatalos személyt a közelben, úgy gondolta, fű alatt teszi meg. Ha jól láttam, nem volt regisztrálva a könyv, így el sem kaphatják, no nem mintha bárki is keresné. Egyébként visszateszi, abban biztos vagyok. Belenéztem, és szerintem nem fog neki használni, de ne legyen igazam. Burcu aztán Ásziával, a német muszlim lánynak siránkozott joggal arról, hogy börtönben élnek, és nincs mód, hogy tovább maradjanak ki este, a nagykövetség sem segít. Ászia mondta, hogy ő látott két szaúdi lányt odakint, mire Burcu váltig állította, hogy azok nem azok voltak, mert be vannak zárva, de, de azok voltak, ez csak rémhír… ezen ment a vita. Fél- és álinformációk keringenek mindenről, többféle változatban is. Kiszáradt a mindentudás gambiai kútja is, odaugrott hozzám Mohamed, magyarázzam már el neki a folyamatos jelen időt, mert nem érti a képzést (és így ült a középső csoportban, hetekig). Ksawery is megtalált, igen, van kávéfőzője, eszemadta, de jaj, tegnap futni volt tíztől tizenegyig, mert azt hitte, azután megyünk (mindenki egészségesebb lesz itt: én zöldséghegyeket eszek, Ksawery fut, Yoshi leszokik a dohányzásról… igen, ez a negyedik napja, kitartás!). Mentem enni, a sakan portása szaladt lélekszakadva utánam, hogy jajsziahogyvagyjólörülök, ez a sort, ami rajtad van, tilos. Ugyanaz a térdnadrág volt rajtam, mint jópárszor korábban, de most furamód levetteték velem, mert a mackó nekik jobban esik. Biztos portása válogatja, mert Haddzsi is, meg Venci is rövidnadrágban flangálnak össze-vissza, de ők másik épületben laknak. Az igazat megvallva nem értem, miért bomlasztja a társadalom összetartó erejét, és rombolja erkölcseinek erős bástyáit egy térdnadrág, ha a helyiek három számmal kisebb izompólóban feszítenek. Ebédnél konstatáltam, a múltkori tajvani stílusú hangos-látványos étkezésnél van még izgalmasabb, az indonéz markolós, vesz villát, de csak mert mindenki, és nem a húst, hanem a rizst eszi kacsacsőrt formázott ujjaiból, ennek következtében ugyanazt a rizst eszik jobbról, balról, és a vele szembenülő is (Ksawery ereiben is csörgedezhet valamennyi indonéz vér, mert ő kést vesz el, de az ujjával pakol a villára. Legalább csak a villára, és nem a szembenülő vállára). Nem akartam meghallani, de csak addig kiabált utánam Ali, hogy jaj-jaj, hatalmas a muskila, menjek vele, mindent elmond, míg beadtam a derekam. A szobája ragyog (az enyémhez képest biztosan; a sakan épülete egyébként nagyon ügyesen ki van találva, mert minden szobában világos van, de sehová nem süt be a nap, nekem mégsem jutott –szennyezett- tengerre néző ablak, mint a másik épület tetején lakozó kis hercegnek), de az íróasztal feletti lámpán, amit mindenki csak polcnak használ, ki más, ha nem ő vigyorogna saját maga arcába egy 10x13-as fényképről. Megkérdezte, tetszik-e a kép, izé, persze, mondja, igen, itt teljesen olyan, mint Amr Diab (egy egyiptomi sztárénekes). Hát, nem volt előttem a képe, de én nem hiszem, hogy Amr Diabnak sinusgörbévé egyesült szemöldöke lenne. Rátért végre a problémára, hogy felhívta egy ember, és nem irodalmi nyelven hadovált neki, és nem értette, mit mond, csak hogy engem keres, és olyan rossz volt. Ekkor elmagyaráztam, miért kellene randevúznia a telefonos eladónak, meg az én egy hónap múlva elkészülő személyimnek, azért, hogy legyen vonalad, mert elvágták mindünkét, akiknek én vettem. Megértette, és meg is szabadultam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ecó 2007.10.30. 00:19:01