HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.29. 17:39 -md-

Harmincötödik nap – Jaj

Elaludtam. Szaladtam Mohamed Sultanhoz, odaadtam neki minden hivatalos okmányomat, jobban mondva én nem akartam, de muszáj volt mindent eredetiben. Most jön el az ideje az otthon ipari méretekben sokszorosított vízum- és útlevélfénymásolatoknak, mert egy hónap, amíg elkészül a személyi, és addig csak ez tud igazolni. (elkérte a telefonszámomat is, ami röhej, mert nem lehet vonalam személyi nélkül) Beszaladtam órára, elrendeztük Burcuval, hogy holnap öt, tengerpart, palacsinta. Yoshihiko már megint lógott, az a disznósajt, ahogy drága jó matektanárom szokta ezt rám mondogatni korábban. Yoshihiro meglátott a könyvtár polcán valami arab nyelvkönyvet, elhatározta, azt kikölcsönzi, de mivel nem talált senki hivatalos személyt a közelben, úgy gondolta, fű alatt teszi meg. Ha jól láttam, nem volt regisztrálva a könyv, így el sem kaphatják, no nem mintha bárki is keresné. Egyébként visszateszi, abban biztos vagyok. Belenéztem, és szerintem nem fog neki használni, de ne legyen igazam. Burcu aztán Ásziával, a német muszlim lánynak siránkozott joggal arról, hogy börtönben élnek, és nincs mód, hogy tovább maradjanak ki este, a nagykövetség sem segít. Ászia mondta, hogy ő látott két szaúdi lányt odakint, mire Burcu váltig állította, hogy azok nem azok voltak, mert be vannak zárva, de, de azok voltak, ez csak rémhír… ezen ment a vita. Fél- és álinformációk keringenek mindenről, többféle változatban is. Kiszáradt a mindentudás gambiai kútja is, odaugrott hozzám Mohamed, magyarázzam már el neki a folyamatos jelen időt, mert nem érti a képzést (és így ült a középső csoportban, hetekig). Ksawery is megtalált, igen, van kávéfőzője, eszemadta, de jaj, tegnap futni volt tíztől tizenegyig, mert azt hitte, azután megyünk (mindenki egészségesebb lesz itt: én zöldséghegyeket eszek, Ksawery fut, Yoshi leszokik a dohányzásról… igen, ez a negyedik napja, kitartás!). Mentem enni, a sakan portása szaladt lélekszakadva utánam, hogy jajsziahogyvagyjólörülök, ez a sort, ami rajtad van, tilos. Ugyanaz a térdnadrág volt rajtam, mint jópárszor korábban, de most furamód levetteték velem, mert a mackó nekik jobban esik. Biztos portása válogatja, mert Haddzsi is, meg Venci is rövidnadrágban flangálnak össze-vissza, de ők másik épületben laknak. Az igazat megvallva nem értem, miért bomlasztja a társadalom összetartó erejét, és rombolja erkölcseinek erős bástyáit egy térdnadrág, ha a helyiek három számmal kisebb izompólóban feszítenek. Ebédnél konstatáltam, a múltkori tajvani stílusú hangos-látványos étkezésnél van még izgalmasabb, az indonéz markolós, vesz villát, de csak mert mindenki, és nem a húst, hanem a rizst eszi kacsacsőrt formázott ujjaiból, ennek következtében ugyanazt a rizst eszik jobbról, balról, és a vele szembenülő is (Ksawery ereiben is csörgedezhet valamennyi indonéz vér, mert ő kést vesz el, de az ujjával pakol a villára. Legalább csak a villára, és nem a szembenülő vállára). Nem akartam meghallani, de csak addig kiabált utánam Ali, hogy jaj-jaj, hatalmas a muskila, menjek vele, mindent elmond, míg beadtam a derekam. A szobája ragyog (az enyémhez képest biztosan; a sakan épülete egyébként nagyon ügyesen ki van találva, mert minden szobában világos van, de sehová nem süt be a nap, nekem mégsem jutott –szennyezett- tengerre néző ablak, mint a másik épület tetején lakozó kis hercegnek), de az íróasztal feletti lámpán, amit mindenki csak polcnak használ, ki más, ha nem ő vigyorogna saját maga arcába egy 10x13-as fényképről. Megkérdezte, tetszik-e a kép, izé, persze, mondja, igen, itt teljesen olyan, mint Amr Diab (egy egyiptomi sztárénekes). Hát, nem volt előttem a képe, de én nem hiszem, hogy Amr Diabnak sinusgörbévé egyesült szemöldöke lenne. Rátért végre a problémára, hogy felhívta egy ember, és nem irodalmi nyelven hadovált neki, és nem értette, mit mond, csak hogy engem keres, és olyan rossz volt. Ekkor elmagyaráztam, miért kellene randevúznia a telefonos eladónak, meg az én egy hónap múlva elkészülő személyimnek, azért, hogy legyen vonalad, mert elvágták mindünkét, akiknek én vettem. Megértette, és meg is szabadultam.

1 komment

Címkék: hivatal kis herceg ali lanyok lakok


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr62212112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ecó 2007.10.30. 00:19:01

Legközelebb haverkodj angol gentlemanekkel! :D
süti beállítások módosítása