HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.25. 18:55 -md-

Harmincegyedik nap – Múzeumba megyek

Yoshi kopogott hajnalban, hogy közölje, téves infó volt a tegnap esti pletyka, hogy ma ismét kórház. Gyakorlatilag ő ébreszett indulás előtt kb. 10 perccel, összekaptam magam, és elmentünk a Language Centerbe. Ott a lányokkal és tanárunkkal, Yaqoobbal megpakolva útnak indultunk a kisbuszokkal. Ahogy Ibrahim előre jelezte, nemileg szeparálva, ennek ellenére Yaqoob érdekes módon a lányokkal utazott. Szerencsére előre bejelentett csoport voltunk, és elkerültük a szokásos átvizsgálós időhúzást is.

Az első kiállítás méretes ajtókból állt, és Kuwait századfrodulós falának maradványaiból. A második a Failaka szigetén talált néhány hellenisztikus cucc volt, nincs jobb szó rá, pár vitrin, kődarab, görög felirat, a többiek csak lesték, hogy olvasom. Ötperces menetek voltak ezek, a tárlat nem nagy, legfeljebb a terem. Az illusztrációk sem tudják jobban feltupírozni. Érdekesebb volt ennél a tajvaniak, és koreaiak rácsodálkozása szerintük hatalmas méretemre. A koreai srác majdnem szégyellte magát (a lányok csak nevettek), hogy ő a legmagasabb a környezetében odahaza, én mégis magasabb vagyok nála öt centivel. A következő kiállítás arról szólt, hogy összevásároltak egy halom vackot a szúkban, és kiállították viaszbábuk társaságában.

Ez már hosszabb volt, vagy annak tűnt, mert mindenki ellazult. Haddzsi, az azeri orosz srác megjegyezte, hogy az egyik bábu kezében vodkáspoharat látott, az egyik vitrin tele volt rádiókkal, ott meg én akartam poénkodni, hogy csalódtam, mert nem látok Szokolt, Haddzsi azonban nem ismerte ezt a márkát, pedig az még akkor is működni fog, ha ő már nem él.

Jó volt a társaság, a két csoport együtt, Ali vergődött, mert ma senkinek nem volt hozzá hangulata, a gambiai rátapadt Yaqoobra, a cseh lányok meg szokás szerint magukkal voltak elfoglalva. A múzeum ennél már nem lehet gázabb, gondoltuk. Soha ne becsüld le a helyiek találékonyságát. A Planetárium. A régi Galaktika címlapjáról másolt plakátok. Ennyi. Ja, bocs, van még egy mozaik a zodiákus jegyekkel, meg egy plakát fizikusok arcképeinek montázsával. Planckot richtig Blancknak írták… Beszélgettem Ksaweryvel, nem volt ő sem formában. Még régebben mondta, hogy a lengyelek nem komálják nagyon a zsidókat, mindegy, én ehhez nem értek. Fel volt sorolva Kepler, Newton, Dalton, Angström, Blanck, Einstein, erre ránéz, aszondja „hatból négy zsidó, ezek tudnak valamit”. Ez számomra teljesen értelmezhetetlen volt, nem is értem, hogy mond ilyeneket, miközben lövése nincsen ki az az Angström, vagy Blanck (grrr…). Felmentünk az emeletre, ahol valami műsor is van, de elzavartak, mert még nem kezdődik, kimentünk a kertbe, ahol a múzeum talán legérdekesebb része volt.

Mondjuk jobb szerettem volna átugrani a kerítést, átszaladni a négysávoson, és elterülni a tengerparton, vagy legalább egy rendes tartalommal szolgáló múzeumot megnézni. Szép darab kis hajó volt, kár, hogy nem lehetett rá felmászni, de egy macska azért lakik ott is.

Vissza a Planetáriumba, mert jön a show! Kb. 10 perc a Marsról, kisiskolás szinten. Legalább szép volt, köszönjük, Carl Zeiss optika. Kijöttünk, és ennyi is volt, már mindenki elcsüggedt, pedig három órát voltunk csak el otthonról. Este az Internet place-en találkoztam a macskámmal, Haddzsival, és Yoshihiroval, aki megkért, ugyan borotváljam már le a fejét, mert hosszú a haja (másfél centi…). A kis éjféli borotválás mellett közölte, hogy holnap reggel megint kórház, úgyhogy jó eséllyel nix tanítás. Nagyon bátor ember, hogy megbízik bennem ennyire, mondta, van gép, de ez azért egy kicsit idegen tőlem, nem baj, szerinte ez biztos tapasztalat lesz számomra. Az. Sikerült végül nem egész tíz perc alatt helyretennem a haját, még kicsit kiigazította magának, hogy minden fejszőrzete hatmilliméteres legyen. Tetszett neki, és tényleg jobb lett, már nem koraharmincasnak néz ki, hanem későhúszasnak. Másnap mindenki ámult, hogy én ilyet is tudok?

Szólj hozzá!

Címkék: kis herceg ali lanyok fotok elmentem


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr23208050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.