HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.24. 19:23 -md-

Huszonkilencedik nap – Kapcsolat

Teljesen érdektelen három óra Yaqoobbal. A szünetekben volt látnivaló. Az egyikben a két cseh lány közelítette meg a kezdőcsoportot, de csak azért, mert a nyelvlabor felé van a WC. Ezek olyan egyértelműen lenéznek majd’ mindenkit, hogy még a másik létezését sem nyugtázzák. Úgy, ha összevesztünk volna, ez nem lenne gond, de mivel alig beszéltünk, és azt is úgy, hogy a leghosszabb válaszuk is annyi volt: „ja”, alanyi jogon járna mindkettőnek egy balhorog, hogy helyretegye őket. A második szünetben aztán ki érkezett hozzánk? Á, igen, a gambiai Mohamed.

Pestiesen szólva Salah kidobta, mint macskát szarni.

(ideje volt)

Ő sem tárgyal ám senkivel, de ilyen önismerettel ő nem beszámítható, így ez nem kavar fel különösebben. Annyira másokat sem érdekelt, csak néhányan súgtak össze. Holnapután elvileg múzeumba megyünk, mégsem volt erről szó, mikor találkozunk, hogyan, stb. Óra után puszta érdeklődésből elkértem az indonéz Zeki könyvét, és belolvastam. Az indonézt is latin betűkkel írják, ezt nem is tudtam. Beleolvastam hangosan, mire Zeki felkapta a fejét, nem mondott semmit, csak odahívta egy indonéz barátnőjét. Újból olvastattak velem, a lánynak elkerekedtek a szemei, és megkérdezte, tanultam-e már valaha indonézul. Mondtam, én lelki szegény vagyok, most van először indonéz könyv a kezembem, miért? Hát csak mert a kiejtésem, mint egy bennszülötté. Na ne már! De, de! Ez, és egy másik tény is felkeltette az érdeklődésemet a nyelv iránt, mégpedig ha többesszámba tesznek egy szót, egyszerűen kötőjellel megkettőzik, pl. kata-kata azt jelenti, „szavak”. Hát nem eredeti? Azonban ezek a szóvirágok sem tudták elterelni a figyelmem arról, hogy kikapcsolták a telefonomat, mert nincs bitaaqa madaniyyám, azaz személyim. Félő, egy darabig még nem is lesz… Így jelzem, az egyébként titkos kuwaiti telefonszámom nem él. A nap további részét vasalással kellett töltsem, mert a nemrég vásárolt majdnem legolcsóbb szépruhám úgy nézett ki, mintha három terrierrel kellett volna megküzdenem érte. Este aztán várt rám a diplomáciai fogadás, október huszonharmadika kapcsán.

 

Kellemes parti volt a tenger partján, igényes dekoráció, igényes ételek, és igényes társaság. Megismerkedtem Tamással, egy konduktorral, sérült embereket oktat, nagyon szép hivatás, mellette örömzenél, úgyhogy meg is egyeztünk, hogy ketten összehozunk majd valamit együtt.

Címkék: fotok tanora elmentem


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr52206345
Nincsenek hozzászólások.