HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.23. 11:36 -md-

Huszonnyolcadik nap - Szerelem, és más hülyeségek

    A mai óra is felhőtlenül zajlott, egyedül Yoshi késett, mert tegnap hajnali ötig tanult (mégis sereghajtó szegény; megkockáztatom, hogy nem érti a könyvet, mert az hülyén magyaráz), és ma késve kelt, berohant a terembe, de úgy rohant, hogy cucc nélkül jött be. Yaqoobbal volt két óránk, abból egy óra azzal ment el, hogy Burcu érdeklődött a nevek hivatalos jegyzése iránt, teszem azt, mikor hány nevüket írják le. Yaqoob saját magán példálózott, mert ő Yaqoob Yusuf Yaqoob Muhammad Husayn, amiből csak a Husayn a családnév, de az egészet beírják az útlevélbe. Az órás szünetben aztán az egyik koreai lánnyal haverkodtam, és a többiek is ellőnőrizték, és nagyon jónak találták a kiejtésemet. Megtanítottuk egymásnak az alapszavakat, röhögtek a „hogy vagy?”-on, kérdeztem, miért, hát mert ezt azt jelenheti koreaiul, „Hol van Ausztrália?”. Nem akartam elhinni, de váltig erősködtek, odajött Yoshi is, és majdnem összevesztek egy csöppnyi szigeten, ami most talán Koreáé, de a japánok is igényt tartanak rá, vagy fordítva. Megjött Badr. Én már feladtam a küzdelmet, ha csak rámnéz, én röhögőgörcsöt kapok, nem tudok mit tenni. Megcsörrent a mobilja, (neki nincs idióta popdallam csengése) letette, majd elmormolta a fogai közt, hogy „God takes you to the Paradise”, ami bármily szépen hangzik is, egy parasztos „hogy dögölnél meg”-gel volt egyenértékű. Leírja „sanawaat”, de aszondja nem Snow White (Hófehérke)! „Gyűlölöm Disneylandet!”. Hiába, az én íráskészségemmel hamvába holt vállalkozás egy ilyen figurát hűen, és élvezetesen lefesteni. Egy utolsó, és befejezem, azt mondja a tört angoljával: „I’m democracy, not Saddam!”. Ebédnél Ksawery szerfelett boldog volt, mert végre összejött neki, vagyis a húgának, így ő nagybácsi lett, és ez az öröm még vacsorázni is elkísérte. A végére ért oda, én Yoshihikoval, és Takumival eszegettem, békésen fikázgatták a rizsát, ahogy szokták (mert japán szerint a japán, tajvani szerint a tajvani, indonéz szerint az indonéz a jó), majd egyszer csak megkérdezték tőlem, hogy Magyarországon milyen rizsát esznek (beveszünk mi mindent, sajnos). Szerintem az kevés válasz lett volna, hogy „hááát, van „A” rizs, meg „B” rizs”, dehát elképzelésem sincs, miféle rizst termesztünk, és eszünk otthon, a távol-keletiek meg ínyencek e téren. Azt is, hogy termesztik odahaza csak azért tudom, mert földrajzórán megtanultuk a termesztett gabonanövények listáját (búza, rizs, rozs, kukorica, árpa, zab), én meg rátettem egy kis dallamra, így mélyen rögzült (sokkal eredményesebb lettem volna földrajzból, ha több időm van komponálni), az azonban kifejezetten idegesítő, ha ezzel a fejemben ébredek, és egész nap ezt húzza odabent a rezesbanda. Este áthozta a vasalóját Ksawery, majd sajnálkozott, milyen keveset beszéltünk az utóbbi napokban. Hát ja, mert cseszel felémnézni aranyapám. Társasága is volt Ayman személyében, azzal a nem titkolt szándékkal jöttek, hogy kölcsönkérjék a laptopom. Persze, rendben. Azért kellett aztán, mert ma voltak a lengyel választások, a kis herceg is szavazott, és várta az eredményt. Ez azonban csak a dolog egyik fele volt, a másik Ayman, az ománi srác, (ő volt ott legutóbb a Marinában, csak most ismerkedtem meg vele rendesen) magánélete. Figyelem, itt most ritka gusztustalan dolgot teszek, leírom. nálamnál kifinomultabb etikai érzékkel rendelkező személyek Forduljanak el. de kérem, semmiképp ne vessenek meg ezért, azt hiszem, ők sem tennének másképp a helyemben.


    Ayman kitalálta néhány napja, hogy ő halálosan szerelmes a grúz lányba, Salomébe. Ő jár a fejében, és nem tud miatta aludni. Tényleg nem. Ez az első „szerelme”, az első kontaktusa lánnyal, és kissé zavarban van, mert nem tudja, mit tegyen. Ezért hívott segítségül engem, és Ksaweryt. Egész pontosan azt várta, hogy majd mi angolul szerelmesleveleket gyártunk futószalagon, és segítünk összeboronálni őket. Volt pár emailváltásuk előzőleg is, de kb. arról, hogy „érzed, hogy lehűl az idő? Ja, holnap lehet farmert veszek” . Meg volt beszélve aztán valami találkozó, amire Ayman nem ment el, vagyis elment, de nem ment oda, mert több lányt is látott Salome körül. Ez bizonyára megijesztethette. Eztán kapott egy levelet, hogy miért nem volt ott, amire írt valamit, amire nem kapott választ. Itt kapcsolódunk be mi a történetbe, ugyanis minket kért meg Ayman, hogy írjunk a nevében angolul a lányak egy szerelmeslevelet, vagyis először puhatolózzunk, hogy miért nem válaszol. Ksawery elkezdett virágnyelven londoni British English-sel költeni olyan szavakkal, hogy ő sem tudta rendesen kibetűzni (inappropriate) mondtam, egyszerűsítsük már, mert Ayman írja, aki alig másfél éve tanul, ráadásul lehet, hogy a csaj sem érti meg. Így is, megszólítás, bekezdés, rimánkodás, aláírás, minden. Jó, elment. Ezután Ksawery lelépett, mert holnap valami kiállításra megy lengyeleket képviselni, és aludnia kell. Ketten maradtunk, de hogy őszinte legyek, a hátam közepére kívántam az egészet. Az én tört angolságom is magasan jó volt Aymanéhoz képest, közben Salome válaszolt az előzőre, hogy tulajdonképpen mit is akar (stílusa össze nem hasonlítható Ksawery levelével). Megint az izgatott műsor, bezsongott az a szerencsétlen, hogy napok óta nem alszik miatta, költsek már valamit, hogy tetszik neki, mert meghal, égetik belülről, meg forgolódik az ágyban. Ekkor olyan körmönfontan, ahogy csak tudtam, leírtam, mi a helyzet, közben segédkeztem az emeleti csoki szomszédaim Internetjének kiépítésénél is (lassan rendszergazda leszek, de bizniszelünk, ők arabot, én számtechet tanítok nekik), majd vártuk a választ. Meg is jött, azt írta a lány, legyenek csak jóbarátok, mert neki van otthon, Grúziában barátja (meglehet, olyan, mint az én barátnőm, hogy nincs, csak kitaláltam, hogy Ali ne izéljen, meg kerítsen). Hirtelen jött még egy levél, amiben Salomi (grúzosan így kell) elköszönt: „sweat dreams”. A dráma folytatódott, Ayman szívének kristályvázája zuhant pár emeletet, és ripityára tört, mondtam, sajnálom, de ne csüggedjen. Mondta nem fog, írjunk egy új levelet, amiben kér még egy esélyt. Nem zavarta, hogy épp most kapott kosarat, érthető indokkal. Mondtam, ez talán nem a legjobb ötlet, ha már mindenképp akar (mindenképpen, mert meghal, és nem alszik!), akkor legalább várjon vele egy kicsit. Azt mondta: „Jó. Várok csütörtökig.”, és elment aludni.

komment

Címkék: kis herceg lanyok tanora japanok


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr82204664
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása