HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.16. 12:54 -md-

Huszonegyedik nap – Már megint a svédek

A második hárométkezéses nap rem sejett különös izgalmakat magában, de délután, hogy végre történjen már valami, elmegyünk a közeli Avenues Mallba, ez valami bevásárlóközpont, és állítólag a teljes lány sakan ki fog vonulni, Burcu ezer halállal fenyegetett, ha mi fiúk nem leszünk ott. Odaértünk, azt mondják ez a legnagyobb pláza Kuwaitban, tényleg hatalmas volt, hatalmas alapterületű boltokkal, de csak egy emelet, inkább szétterpeszkedik széltében. A fiúk egyáltalán nem voltak oda a bevásárlóközpontért, mert utálnak nézelődni, én is csak akkor szeretek, ha megfelelő a tempó, és nem állunk meg minden percben ugyanannál órákra. Rossz hangulatukat tetézte a lányok késése, mert az övék csoportos kirándulás volt a sakannal, mi meg ugye taxizunk. Megbeszéltük, hogy a szokott helyen találkozunk, a Starbucks kávébolt előtt, csakhogy azt nem tudta senki, hogy ezen a debella helyen négy is van. Találtunk egy zsúfolt mozit, és a komplexum mögött egy IKEA-t, hát azt nem lehetett kihagyni.
Körülnéztünk, és naná, hogy ettünk a svéd étteremben, ahol kínaiak az alkalmazottak. A menü bár hasonló az otthoni IKEA repertoárjához, majonézes rántott sajt helyett majonézes rántott rákot adnak. Én egy gyermekmenüt ettem, spagettit, és egy kis gyerekgyümölcslevet háromszáz forintért, és egész jó adag volt. Ugyanaz a fekete kartonból készült kis cdtartó itt kétszer annyiba kerül, mint otthon. Megkérdeztük Viktóriát, mi a véleménye a bárányagyról, mondta, ő csak egyszer evett, de nem rossz. Yoshi és Venci elhatározta, november elején Agy-Party-t csapnak, és mindenkit meghívnak. Néztük kicsit a pláza élőszínpados műsorát, ugyanazok a reklámordítások és akasztófáravaló műsorvezetők vannak itt is, mint otthon. Itt lett elege a kis hercegnek, és a bolgárkertésznek a nézelődésből.
Sajnos valamiért nagyon egymáshoz vagyunk láncolva, és ez a valami a pénz, mindjárt elmondom. Következett a taxifogós játék. Nem annyiból áll ám, hogy várunk, leintjük, alkuszunk, van egy közbenső pont is, a könyörgés. Öten vagyunk, és egyszerre csak négy utast vihet. Szétválni nem akarunk, mert drága. Tudni kell, hogy az a két jómadár, fogjuk a tesztoszteronra, de szép kis hisztit csaptak, mert nem jött egy sem, ami meg jött, az nem akart elvinni. Semmit nem hallottak meg, hogy talán arrébb kéne próbálkozni esetleg, vagy hogy váljunk ketté, úgy könnyebb, nem. Baromi idegesítő volt mindkettő, még szerencse, hogy magyarul tudtam morogni. Nagynehezen visszaértünk, mentünk vacsorára. Az sem volt ám egyszerű, mert valami műsoros est zajlott az ebédlőben, talán a perzsa Ahmed volt az egyik szervező.
 
 
Hát arabok közé sem lehet előre megírt szöveggel menni. Richtig olyan játékokat játszottak, amik idióták, veszélyesek (kötelet húzni a kövezeten, stb.), de nagyon nagy sikerük volt, kis tárgynyeremények is jutottak az ügyesebbeknek, jegyzetfüzet, miegyéb. A röplabdás kedvenc figurám is nyert valamit, aztán ki kellett pukkasztania egy lufit egy tűvel. Ez az egyszerű feladat is nehezére esett, mert beledöfte, az meg nem durrant ki, csak szép lassan kiment belőle a levegő. Hihetetlen az a pali, mindenki röhögött. A mai nap kirándulása közel sem volt olyan önfeledt, és jó hangulatú, mint az előzőek (bár én jól elbeszélgettem Viktóriával, és Burcu „anyámmal”), mégis hasznos volt, mert mostanra összeállt, mit hol kell beszereznem, ha mégis valami műsort csinálnék errefelé.

Címkék: kis herceg lanyok fotok lakok megettem elmentem japanok


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr40197990
Nincsenek hozzászólások.