Arra ugyan nem emlékszem, hogyan ébredtem ma reggel, biztos, hogy igénybe vettem a telefonos segítséget, mert hajnali négykor távoztak a teavendégek, és mindenképp ki akartam próbálni az első reggelit, és persze nyilvánosan, és látványosan enni. Az étteremben mindössze öten ültünk, alulmúltuk a tegnap negatív csúcsot, rántottát adtak, mellé valami húst, olyan volt, mint a sült virsli, szokás szerint rengeteg zöldséggel. Ehhez rósejbni ismét, nem igazi reggeli eledel, de amennyit adnak, azt elnassolja az ember, és valami rettenetes keserű krém, vacilláltam, hogy kérjem-e, de rosszul döntötte. Egy másik tányérra jó adag, és sokféle teasüteményt kaptam, itt is van egy szabály, a levesekbe mindig kerül csicseriborsó, a sütikbe mindig szezámmag. Volt egy másik korong, szégyen, gyalázat, ettem már olyat, de elfelejtettem, mi az, kisütött korong, és belül zöld, talán babszár, vagy nem is tudom. Kairóban nagyon finom volt, itt egyáltalán nem. Viki, emlékezz már vissza, hátha neked meglesz! Feljöttem, sikoltott egyet utánam az ajtó, ahogy mindig is szokott, elvágódtam az ágyon aludni. A telefonnal felébresztettem magamat déltájban, hogy lemenjek kipróbálni egy ebédet is. Az sem volt igazán fényes, mondhatni a szokásos, megint beleestem a pörkölt csapdájába, megint rágós volt a döglött marhája. Kárpótlásul vagy tízféle süteményből lehetett választani, én lecsaptam egy szelet csokitortára, gyümölcsös tejkrémmel. A másik újdonság, hogy a víz mellé háromdecis Coca-Cola termékeket is lehet választani. Yoshi mutatta a vizét, biztos régóta állt a hűtőben, megfagyott az üvegben, de itt hamar ki fog olvadni.