HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.10.10. 13:42 -md-

Tizenötödik nap – Vér és verejték

Ma reggel a vérvételes móka várt ránk, mentünk, bejelentkeztünk Mohamed Sultannal, aki az előtérben felállíttatta a lányokat, hogy várakozzanak, a fiúkat leküdte egy emelettel lejjebb. Hogy ennek mi értelme volt, azt nem tudom, mert aztán közös buszra szálltunk, és elhajtottunk egy helyi lakóautó-konzervdoboz szűrőállomásra (és nyilvánvalóan a legnagyobb hőségben kell ezt tenni, ugye). Mivel az egyetemnek minden évben több száz diákot kell ellenőriztetni, ezért jó kapcsolatokat ápolnak az egészségügyi intézményekkel, minden egészen olajozottan ment, csak két órát kellett várnunk a vérvételre. Addig mindenki aludt, aztán a két Yoshi poénból egymásnak esett, aztán a cigis Yoshi elkezdte nindzsa létemet építgetni, próbálta a karate, és a thai boksz alapjait megtanítani. Az egész folyosó minket nézett, a lányok videóztak. Azt mondták, hazaérnek, azonnal felteszik Youtube-ra, ahogy a bödönkórház folyosóján edzést tartunk. Ezért cserébe Yoshinak rögtönöztem egy pantomimórát, hát ott is dőltek a röhögéstől, de kivált akkor, amikor a tégla Yoshi megpróbálkozott egy kis klasszikus balettel. Kiváló alkalom volt arra is, hogy mindenki röhögjön a másik útlevélképén. A legszebb útlevele fazonra a grúz lánynak, Salomének van, marha ötletes, és szép kivitelezés, minden oldalon más grúz nevezetesség skicce található, igényes okmány. Az egyik kedvenc kendős barátném, a török Núr kendő nélkül szerepel benne, és nem is értem, hogy bírja ki, mert nagyon jól áll neki a haj. Papírok, fényképek, és dínárok kavalkádja után végre bejutottunk, és vért vettek mindenkitől, szegény török lányoktól még az ujjuk hegyéből is. Ezek a kellemetlenségek kissé megviselték a hölgytársaságot, majd visszaszálltunk a buszra. Szegény szőke cseh csaj teljesen elfehéredett, a másik cseh csaj ápolgatta, összenőttek biztos a lábujjuknál, mert soha nem jönnek sehová, nem érdekli őket senki és semmi, élik a maguk életét és tojnak a többiekre, nem könnyű dolog így igazán sajnálni őket. Nagyon jól beszélnek arabul, és angolul is, de főleg csehül beszélgetnek egymással, a nevük sem ugrik most be. Reméltük, hazamegyünk, de nem, egy másik konténerbe, na, az az igazi SZTK.
Itt ismét vártunk fél órát, hogy fogadjanak minket a tüdőszűrésen, mi fiúk tíz perc alatt végeztünk, a lányok másfél óráig szöszöltek a sok ruhájuk miatt. Addig megismerkedtem Haddzsival, egy azerbajdzsáni orosz sráccal, bedobtam neki a „rukopiszi ne gorjat”-ot, a Mesterből, hát igen, ő is odáig van azért a regényért, mint mondta.
Mire visszaértünk az egyetemre, Mohamed Sultan már rég elment, és nem kaptunk semmiféle utasítást, mihez kezdjünk most, elvileg jövő héten lesznek kész a leletek. Ma ebédnél, ha nem tudtam volna, hol vagyok, azt hittem volna, hogy csak egy rossz bakonyit tálaltak fel, de mivel tudtam, ezért egész jó kis bakonyiutánzat volt.

2 komment

Címkék: hivatal lanyok fotok megettem japanok


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr2192271

fenyes eva 2007.10.11. 08:41:04

Na es milyen lenne a fogaszat? Van-e \" honvagy\" ? Fel a fejjel! /Ugy jobban is latok!!!!!!/ Udv es haliho

Viki 2007.10.12. 12:31:02

Nekem az utolsó képhez lenne megjegyzésem, mert nem értem, hogy miért kell olyan közel állni egymáshoz. Nem tudnak kanyarodni??? Vagy direkt élvezik, hogy egymás nyakába liheghetnek?