Ma reggel körbejártam, az egész egy nagy építési terület, a sivatag kellős közepén. Se előre- se hátra. Valami bántóan meleg van odakint, nem fehér embernek való. Fel kell fedeznem Hajni skiccelt térképével a placcot, és fel kellene hívnom a konzult, hogy ellássanak mindenféle túléléshez szükséges tanáccsal. Azt nem is mondtam tegnap, hogy az egész emeleten csak én vagyok egyelőre, úgyhogy még a WC is tiszta. Most jöttek kicseréni az eltört fogasokat. Nagyon gyanús ez a kivételes elbírálás. Enni azonban nem adnak. Az ebédet este hatkor kapjuk, a Ramadán miatt. A portás kétszer is feljött, mondta, hogy menjek má’ enni, de nem vagyok olyan hülye, hogy nyitásra menjek, és mint a Vörös téren a szotyolaosztáskor ott verekedjek a többiekkel, hogy ki az éhesebb. Tehát amint lecsillapodtak a kedélyek, szép sorban, mindenből, amit felajánlottak, vettem egyet. Összegyűjtöttem így vagy 5-6 fogást, ugyanis Kairóban már megtanultam, hiába olyan szép, hogy Stahl Judit ha látná, elszégyellné magát, és visszamenne híradózni; hiába készült ezeréves gasztronómus bölcsességgel kitapasztalt fűszerarányokkal; hiába mondják hogy Jamie Oliver csak azért utazott egyszer ide, hogy megáldja azt a megismételhetetlen remekművet (még mindig csak egy ebédről beszélek), azt attól még gyomor nem fogadja be. Kétféle leves, egy fél csirke chilipaprikával (igencsak ízletesen) elkészítve, rizshalom, saláta, kenyér, rakott tészta, datolya, és valami mézes süteményféle. Ehhez tea, mangóüdítő, és 6 dl víz dukál. A datolyát helyből utálom. Az egyik leves valami piros volt, merő zsír, a másikra meg azt hittem, kukorica, de mostanra hajlok afelé, hogy csicseriborsó volt, szóval valami sárga. Ez ilyen lutri még, majd belejövök. Mindennek megettem a felét, csak későn eszméltem rá, hogy a salátának is, ami hiba, mert kellemes gyomorrontást, és hasmenést fogok tőle kapni. Remélhetőleg a holnapot kibírom, mert bemutatkozok a követségen… Még ezután lesz valamikor vacsora, de azt hiszem, ez kimarad. Hopp… már 26-0! Kifelé jövet az ebédlőből magammal hoztam egy ingyenes újságot. Gyakorlatilag már kiolvastam (=megnézegettem a képeket), de nincs is nehéz szövege, és egész sokat lehet érteni belőle, szóval hasznos, bár, amikor megláttam, nem ezért ragadtam meg, hanem hogy összetekerve nem a papucsommal kell csapdosni a dögöket.