HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.09.30. 14:31 -md-

Ötödik nap – A kis herceg

Ma, első itteni vasárnapom délelőttjén is benéztem az egyetemre, hogy e-maileket nézzek, végül csak a hazaiak segítségével sikerült, mert a számítógépterembe nem jutottam be. Úgy néz ki, hétfőn megyek a követségre, ami azért is érdekes, mert suliidőben, szegény Ibrahim tanárom hülyét fog kapni, ráadásul Mohamed Sultan, az itteni ügyintéző mindenes is akkorra adott időpontot. De legalább lesz pénzem, mert beváltják. Ahogy visszaértem, nem sokra rá, gyanús kopogást hallottam az ajtón, azért volt gyanús, mert kulturált kopogás volt, nem eszeveszett godzillás dörömbölés, ahogy a portás, és a helyiek szokták. A kis herceg volt, akivel azt beszéltük tegnap, bemegyünk a városba, (igen ám, de mint a követségtől megtudtam, ma és holnap még zárva vannak a pénzváltók) az ajtóban azonban nem ezt ajánlotta, hanem azt, hogy menjünk le a tengerpartra. Naná, hogy megyek, főleg, mert már térképem is van, a délelőtti netezés alatt feltettem a gépre a Google Earthot, hogy végre tudjam, hol vagyok.

 

Tehát elindultunk, kettesben szerencsére, biztos ő is örült, hogy végre nem arabok faggatóznak felőle, rettenetes angolsággal. Kiejtésre az enyém se sokkal jobb szerintem, de azért az se mindegy, miket kérdez az ember. Mint kiderült, nem Maxwellnek hívják, hanem Ksawery-nek, gondolom, ez Xavér akar lenni, a vezetékneve Jan-„valami”-ski. Világutazó, Londonban működött ezelőtt, mint vendégmunkás egy raktárban. Kifinomult érzéke van a szociológiához. A szívembe végleg azonban ott lopta bele magát, amikor megkínált ugyanazzal a tejkaramellával, amit ha jól emlékszem, váci öreganyám szokott volt hozni a szlovákoktól. A Ramadán, ahogy én ejtem, a „lllamadán” már csak egy vicces szó volt a napsütötte úton, ahol kész műélvezettel ettük a karamellát. Meg is tanultam a nevét, „kruwka”, ami annyit tesz, tehénke. Ahogy haladtunk a vasrácsok mellett, mert bizony a tenger alaposan el van ám zárva méteres drótkerítéssel, ráccsal, szögesdróttal a campustól, találtunk egy sérült sólyomféleséget, szegény nem tudott átjutni a rácson, és azt sem hagyta, hogy segítsünk, de elég fotogénnek bizonyult.
Haladtunk a kerítés mellett, ahol mellesleg egy lélek nem járt talán kilométeres körzetben, átjárót kerestünk, és már majdnem azt gondoltuk, fuccsba megy az egész, mert a kerítés lezárult egy őrtoronnyal. Pár lépéssel utána már csak egy sövénykerítés volt, ahol egy méteres hézag tátongott, így az előző kerítés értelmét vesztette (ez errefelé nem zavar senkit), mi meg kijutottunk a tengerhez, ami még jó párszáz méterre volt befelé. Közben megbeszéltünk országaink politikai lehetetlenségeit, hát valami kabaré, ami ott is folyik. Tanuljuk egymás nyelvét, több-kevesebb sikerrel, a kiejtéssel még vannak problémáim, de az övé meglepően jó. A tengernél aztán egy rakat szeméttel, és szép, fekete madarakkal találkoztunk (vajon feketének születtek, vagy csak olajfürdőt vettek?), készítettünk néhány felvételt, ami lehet, érdekelné a National Geographic-ot, vagy a pandalogós WWF –t. Kommentekbe tessék pénzes zöldszervezet- címeket adni, hátha! Poénkodtunk, hogy találunk valami veszélyes nukleáris hulladékot, és mutánsokká válunk, mint a képregényekben szokás.

 

A tengerbe végül belenyúlni sem akartunk, hanem egy rövidebb utat kerestünk visszafelé. Az ilyesmiket mindig én találam meg előbb, felmászott egy fotó erejéig a stadion falára, én két lépéssel odébbról jeleztem neki, hogy egyébként nyitva van az ajtó is. Alig tud szegény tájékozódni, még szerencse, hogy nem estem a fejem lágyára. Megmutatta, hol a Közért. Tipikus ABC, csak vásárlók nélkül, és mivel nekem még nincs pénzem, meghívott egy kólára. Beszélgettünk, vannak filmjei a gépén, nézzük meg, mondom nekem csak Hrabal van, nem baj, azt ő nagyon szereti. Olvasta A mester és Margaritát, és szereti. Újabb jópont. Aztán valahogy elkezdtünk irodalomról beszélgetni. Megáll az ész, ő sorolta a híresebb lengyel írókat, és el volt ájulva, hogy az említetteket ismerem, Sienkievicz, Gombrowicz, stb. Ez nála volt jópont. Mondta, korábban írt verseket (jajj!), de mostanság annyi élménye volt Angliában, ahol dolgozott, hogy átnyergel a prózára. Eztán másztunk bele a töribe, nem emlékszem, milyen kontextusban, de megkédezte, ismerem-e a grünwaldi csatát. Töri középkorszigorlaton erre csípőből kell tüzelni, naná, hogy ismerem. Kiderült számára, bár bolond vagyok, más bolondokhoz képest igen művelt bolond. Annak örülök a legjobban, hogy van kivel információt cserélnem. Elvileg van itt még valahol egy német lány, néhány ukrán is. (Vajon ők tudják, mikor volt a grünwaldi csata?) Tervei vannak, fura nyelvek iskoláját nyitni odahaza, vagy valami keleti befektető céget, mert ő üzletet tanult, meg még érdekli is. Két évvel idősebb nálam, mondta, ő is vesz egy szakácskönyvet, haza a barátnőjének, hogy főzzön. Hát, ő tudja. Leültünk pókerezni, ahogy ő tud, engem tanítgatott, tét híján a cigijében játszottunk, igen, ez nagy hibája, de ő az a jobbfajta dohányos, mint köreimben általában, azonnal felajánlotta, cseréljünk helyet a széliránynak megfelelően. Sajnos egyikőnknek se jutott eszébe a káryák színeinek angol neve, pedig ez ugye játékban nélkülözhetetlen. Megpróbálkozott a lengyellel, vajon értem-e, szerinte kicsit furán hangzik az angolhoz képest, de úgy vannak lengyelül a színek a franciakártyában, hogy „kőr, pikk, káró, treff”. Hát most minek ide az angol egyáltalán? Úgy látszik, a bogarak nem vívnak többfrontos háborút, mert nála nincsenek. Mondjuk mára nálam is csak elvétve fordulnak elő, de azért akadnak. Azt mondta, egyik barátja elnevezte a bogarakat, típusonként a szobájában, lehet, én is ezt fogom csinálni, de már biztos, hogy sok névre lesz szükségem. Ma ritka jó koszton éltem. Kezdve a tejkaramellán, majd ebédre egy újabb „-szerű” olyanmint leves, zöldbab. Zöldbab íze ugyan nem volt, mert valami érthetetlen okból elnyomják, és felülírják mindenféle más fűszerekkel, főleg paprikával az ízeket. Mondanom sem kell talán, hogy ebben is találtam csicseriborsót. Igaz, csak egyet, de az akkor is ott volt. Ezután ismét egy szekérderék rizs, nem curry-s, hanem májasnak tetszett, kicsit barna is volt, és azon is meglepődtem, amikor egy egész darab fahéjat sikerül az egyik falattal elfogyasztani. Ehhez bátor voltam, halat választottam a csirke helyett. Hát ilyen remek választásom is már régen volt! Semmi apró szálka, csak nagyobbak, és bár én nem vagyok nagy halevő, de ez valami úgy volt elkészítve, hogy még most is simogatja, és becézgeti gyomromat, és ízlelőbimbóimat. Mintha angyalszárnyak emelték volna a pácba, ami meg valami élményfürdő lehetett. Ezután csokitorta. Erre már azt lehet mondani, hogy „próbál olyan lenni, mint, de mégsem”, de ezt nem lehet hibájának felróni. Kis tejkrémes könnyű piskótaféle, ami nem édes! Az egyik módja, hogy valaki levegyen a lábamról, hogy olyan sütit tesz le elém, ami nagyon édesnek látszik, de csak feleannyira az, vagy egyáltalán nem. Szeretek kellemeset csalódni a süteményekben is.

9 komment

Címkék: kis herceg fotok megettem elmentem


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr91181392

Ecó 2007.09.30. 19:19:26

öööö... nekem spec. halványlila-pótsegéd fogalmam sincs a grünwaldi csatáról... Mit kell róla tudni? (megszólalat a kelet-európás 4es középkor szigorlattal...)
Kár, hogy a lengyeled nem facér, mert elég szimpi!
A készített fotóidnak lesz majd valami online helye? Mert szívesen nézegetnék többet is az itt beszúrtaknál.

Józsi 2007.09.30. 21:50:07

Ecó figyelmébe:
hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%BCnwaldi_csata

Bocsika, de nem hagyhattam ki:-P

Ecó 2007.09.30. 22:03:59

Köszi Józsi! (Egy perccel se tudtam volna enélkül az információ nélkül tovább élni!)

Viki 2007.10.01. 10:57:38

Na, hát! Pedig én is hallottam a Grünwaldi csatáról!!! Pedig hát távol áll a tanulmányaimtól :)))
Dani, van ott 'Fajrúz'? Ha már colát ittatok...
A tehénkéről az egyik kedves poénom jutott az eszembe, miszerint: Miért nem boci sajt a maci sajt? Hiszen boci kép van rajta. hehehe

Dani 2007.10.01. 12:13:57

grunwaldrol kerdezd meg ksaweryt, o nem szigorlatozott, o lengyel hazafi kotelessegbol ismeri, majd kiszedem belole az emailcimet

soksok kepem van, es bovul, keressetek valami helyet, ahova fel lehet tenni, mert arra nekem itt nincs idom:( de feltolteni szivesen

fairuzt meg lattam, nem voltam boltban, de ha lehet, akkor kartonszam viszem haza

viki husom, nemtom irtam-e valahol, de a repgepen a torokok bocimacisajtot adtak enni, ott nekem is eszembejutott, bar azon allat nem volt, csak felirat, igy inkabb nem ettem meg.

aki legkozelebb medvet lat, fejje meg!!!

Viki 2007.10.01. 18:00:48

A Fairuzról jut eszembe, hogy lassan elkezdem írni a kívánságlistát ;)
Vinned kellett volna egy olyan táskát, amibe majd külön hazaküldöd a sok ékszert, ruhákat, anyagokat, olajat...

Franz 2007.10.01. 22:01:28

Milyen dolog ez a történelem? Több német nevű város van Lengyelországban, mint lengyel nevű... Ki érti ezt?

Na mindegy. Pusszantalak Téged aranybogárkám innen a nagy magyar Alföldről, itt is herefonnyasztó a meleg, s klíma nuku. De bírjuk hősiesen. Iszom szavaidat. Remélem nyomtatásban is megjelenik, akkor dedikált példányt kérek. Örülök, hogy sikeresen beilleszkedtél a helyi miliőbe! Nade ezek után csak kommentelek!

Első komment: én tudnám ajánlani a google képtár szolgáltatását. Mint minden google szolgáltatás elég kulturált és könnyen kezelhető, nem kell sokmindent álligatni.

Dani 2007.10.02. 11:18:36

franz, liebling, en is pusszantalak, es a lengyel hatar egy kulon esti tema volt. nem ugrik be, milyen varoskabol jott, de 150kmre varsotol valahol nyugatra, tehat az is nemet. a iivh. utan gyak odebb toltak a hatarokat, ha a terkeppel szemben allsz, jobbrol balra:)

megnezem azt a google keptarat

Franz 2007.10.02. 15:39:59

Érthetetlen ok(ok)ból történelmi analfabéta vagyok. Meg vagyok lőve, amikor négyjegyű egész számokat látok. Ha mellette a hónap, nap (, esetleg óra:perc:mp), meg a személynevek is fel van tüntetve...brrrr. Borsódzik a hátam. De majd kezeltetem a dolgot.

Mondtam már, hogy zongoraórákat veszek? :-) Képzeld már Bartókot is játszottam. Hiába, az öreg zseni volt. Mozart még odébb van... De találkozok én a mesterrel eleget a gyakorlatban.