HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2007.11.04. 19:05 -md-

Különszám #3 – Ki kicsoda Kuvaitban?

A középső csoport

 

Ksawery: Másnéven a kis herceg. Lengyel, és mint közép-európai gondolkodású, az egyik legjobb haverom. Vannak furcsaságai (bár ezt pont én hánynám a szemére?), de egy szerethető, rendes tag, nem mellesleg egész jól beszéli a nyelvet.



Paulina: A másik lengyel ösztöndíjas. Állandóan mosolyog, nagyon kedves, legjobb barátnője Burcu, aki az én „anyám”, ő lenne elvileg az „apu”, de azt mondta, ő is inkább „anyu” szeretne lenni, felőlem…



Venci: A bolgár, aki evett már bárányagyat. Teljesen mások vagyunk, nem is beszélgetünk gyakran, de vele is el lehet lenni, kivált, ha nincs más európai a közelben.



Viktoria: Ő is bolgár, nagyon kedves lány, mint a lányoknak általában errefelé, nagyon jó angolja, és persze arabja van, nagyon kedveli a társaságomat, és a palacsintát.



Takumi: Az első japán, ő csinálja a legjobban, csak arabul beszél, de van is érzéke hozzá. Hóna alá nőtt a Hans Wehr szótár, de minden jóban benne van.



Haddzsi: Azerbajdzsáni, de orosz. Ő is egyedül van onnét, és ő az egyik oka, hogy tizenhétnek néznek engem errefelé az emberek, mert ő két évvel fiatalabb nálam, mégis olyan, mintha három évvel idősebb lenne.



Salumi: Az egy szem grúz lány, aki mellesleg keresztény. Csendes, visszahúzódó, bár gyakran látni társaságban, ő németül beszél inkább. Ayman hajtott rá nagyon, mindhiába.



Ali: Igen, Ali, ő török, és ő az, akit ki nem állhatok, bár ezt igyekszem leplezni. Egyszerűen hülye szegény, és tahó is, de erre nem jön rá. Hihetetlen történetek vannak róla. Gonosz véleményem szerint csak egy agymosás segíthet. Vagy kettő.



Nesrin: Az én kedves török barátosném, ő tűnik a legboldogabbnak a török lányok közül, nagyon szeret engem, én is őt, ő beszél rá általában mindenféle török csemegére, ami aztán vagy ízlik, vagy nem.



Esra: Ő is török, de ő sokkal zárkózottabb, mint Nesrin, elég keveset beszél, az a megfigyelő típus lehet. Feltűnően sokat fotózik, és mindent.



Núr: A legmagasabb török lány, az ő útlevelében kendő nélküli fotó van, és személy szerint nekem úgy jobban tetszik. Mindig örül nekem, az érzés kölcsönös, és mindig megpróbálja kifürkészni egy-egy kártyatrükkömet, sikertelenül, de ez nem szegi kedvét, mert nagyon szereti a többi török lánnyal együtt, ha bohóckodok nekik.


Aslı: Szerintem ő beszél a legjobban arabul a török lányok közül, de ő a legkomolyabb is, persze mindenhová eljár. Nagyon jól beszél angolul is, és legalább annyira kritizálja a törököket, mint én a magyarokat, ez szimpatikus.



Kerím: Egy kínai srác, akivel komolyabban az első napon beszéltem egyedül, ő is jó fej, a második, vagy harmadik kérdése volt a bemutatkozás után, szoktam-e Warcraftozni.


 

Adíb: Kínai srác, kedvesen hellóhellózunk, de nincs több. Együtt voltunk a vidámparkban.

 


 

 

Magdy: Kínai srác, nem sokat beszél.

 

 

 


Myrna: A lány Puerto Ricóról. Be szokott ugrani tanítani a kezdő csoportba, egy tünemény, és tanárnak sem utolsó. Sajnos ritkán jár el velünk.



 

Mudzsin: A jámborság szobra, egy kedves afgán srác kevés angollal, de annál több arabbal.


 

 

 

Végül, de legutolsósorban, hogy ilyen gyerekes legyek egy kicsit, következnek a cseh lányok, a két "k", Klára, és Krisztina. A véleményem, ha változik is, ennél rosszabb már csak nem lehet. Az antiszociális ember iskolapéldái. Össze vannak nőve, és csak csehül hajlandóak beszélni, a kiváló arabjukon kívül. Már a köszönés is megerőltető számukra, és néha jólesne alaposan felpofozni őket, mert az a viselkedés, amit művelnek felháborító. Ksawery szerint a barna még menthető, csak a szőke van rá rossz hatással. Defenesztrálni!

 

A kezdő csoport

 

Yoshi (Hiro): A japán csapat kiemelkedő tagja, én is csak pár centivel vagyok magasabb nála. Az egyik hírös cimborám, javarészt együtt csinálunk mindent, mert kb. hasonló a felfogásunk a világról. Leszokott a dohányzásról, basszgitározik, japán punk rockot hallgat, rögbizik, alapos harcművészeti tudással rendelkezik, mégis állandóan mosolyog, és nem lehet nem szeretni, együtt nagyon hülyék tudunk lenni. Ha Yoshit írok, az általában őt jelenti.

Yoshi (Hiko): Ő a laza japán, nem az a szívbajos, ami pedig néha nem ártana. Minimális a nyelvismerete, és óráról is gyakran lóg. Állandóan a lányokon jár az esze, de mindent háromszor kell vele elismételtetni, mert nem tátja ki a száját. Az ő angolja igen mérsékelt, de jó ember ő is.


Burcu: Ő az egyetlen kendőmentes török lány, mindig középpont, csuda egy pofa. Paulinával az egyik „anyám”, főszervező, sok közös programunk van. Ő mind főkolompos, egyáltalán nem zavartatja magát, intézkedik, informálódik, mindegy neki, milyen módon. Néha sok mindent szervez egymásra, és ő is megrögzött fotós, Yaqoob a kedvenc tanára, de csak mert Khálid nem tanítja.


Amiko: Egy csendes japán lány.




Ayumi: A kendős muszlim japán lány, zárkózottabb a kelleténél. Senki nem tudja, miért, vagy mikor tért meg.




Maryam: A francia lány, akinek algír kapcsolata van, élesen kritizál mindent, és mindenkit, mégsem lehet rá haragudni, mert általában eltalálja. Kivételes francia, mert angolul beszél.



Ali: Tajvani, Adnán haverja. Jófej ő is, egyetlen dolog van bennük, amit nehéz tolerálni, hogy nem a legszalonképesebb étkezést folytatják az asztalnál.



Adnán: A tajvani brancs tagja, vele dumálok a legtöbbet.




Aida: Ő is tajvani, de szótlan.



 

Sária: Hasonlóan tajvani, és hasonlóan hallgatag, mint Aida.


 


 

 

Fulla: A kedvenc koreai barátném, egy harsány, nyers teremtés, üt, csap, és ártatlanul vigyorog. Nagyon sok pozitív hülyeség lakozik benne. Jól megy neki a magyar, ő tanít nekem állandóan koreait, és úgy hív: „bohóc”.



Azíza: Huszonhét éves koreai lányzó, jó magyar kiejtéssel.




Farída: Azíza koreai barátnője.




Fátima: Khálid barátja, ő is koreai, meg szokta jegyezni, ha jól nézek ki, hogy jól nézek ki. Hát nem kedves tőle?

 

 


Ines: Khálid másik koreai barátja.

 

 


Kautha: Az egy szem pakisztáni asszonyság, Burcu jóbarátja, pedig elég konzervatív.



 

Ásia: A stuttgarti muszlim lány.


 


 

 

Khálid: A rendőrtisztit végző koreai srác, aki nem lakik a sakanban, hanem lakát bérel valahol a városban. Közvetlen, és nagyon kedves figura.



Shams: A legapróbb tajvani lány, Ibrahim poénkodik mindig a nevével, mert Napot jelent.




Shahad: Babaarcú tajvani lány, Shams barátnője.




 

Sitti: A két indonéz lány közül az egyik, főleg feketét, vagy barnát hord.




Dúwí: A másik indonéz lány, ő közvetlenebb, és imád rajtam nevetni.




Bábá Mohamed: A gambiai, aki az ottani kormánynak dolgozik. Nagyon furcsa! Nulla önismeret, ő az, aki a jelenidőt nem ismerve másfél hétig parádézott a középső csoportban, amíg ki nem hajították. Idősebb sokkal, és az angolt is azt hiszi tudja.



Zeki: Az indonéz srác, aki aranyos, csak épp befolyásolható. Eltanulja a török Ali hülyeségeit, ezzel nem tudatosan, de az agyamra megy olykor, a tanárok Abdulfattáhnak szólítják, ez valami másik neve. Ő arcra nagyon fiatalnak tűnik, de nagyon jól beszéli az arabot. Hajlamos vagyok minden jó tulajdonságát könnyen feledni, ha leeszik engem is rizzsel.

 

A tanárok

 

Ibrahim: Az egyik főbohóc, és a Markaz al-logát főnöke. Nem bírja ki, hogy ne csináljon valami heccet állandóan, nagyon teátrális az egész ember, és tanítási módszere is. Ő írta részben a könyvet, amiből tanulunk, nem ártott volna, ha esetleg koncepciót is kialakít, és megtanul angolul.


Yaqoob: Ő annyira nem vicces, de aranyosan töri néha az angolt, ő a legvigyorgóbb mind közül, és a legkedvesebb is, hozzá érdemes bármivel odamenni. Hatalmas a lelkesedése, pedig biztos nem most kezdte, ezt nagyra értékelem.



Badr: Az én kedvencem, a morgómedve, cinizmussal átitatva. Látszatra nem viccel, pedig mégis, ezért imádom, főleg, mert a nyelvtant, amit tanít élvezetesen, és talán a leglogikusabban adja elő. Nagyon kreatív órákat tart, nem frontálisan oktat.



Khálid: Ő a középsőben tanít, ő is kedves fickó, nem ártana azonban, ha egy kicsit komolyabban venné a jelenlétet. Jópárszor sikerül kiváló tematikát építenie, de párszor alaposan mellényúlt (pl. Che Guevarával). Burcu kedvence, és én is sajnálom, hogy nem tanít minket, neki is van fanclubja.


Salah: A másik középsős tanár, aki végül kidobott engem. Süt róla, hogy utálja a munkáját, senki nem szereti. Csatlakozz te is a Facebookon az anti-Salah movementhez!

 

Extrák

 

Ahmed: A perzsa, aki valami kisfőnök lehet, mert mindig puncsol a vezetőséggel (lehet, hogy helyi HÖK-ös), és minden rendezvényen ott van. Azt hiszem, bemutatkoztam neki, előfodul, hogy említem. Egyike a helyi láthatatlan istenségeknek.



Ashraf: Az éjjeli portás, aki valamiért nagyon kedvel engem. Remélem, ez így is marad.




A csoki szomszédom, akinek nem tudom a nevét: Minden este körülöttem legyeskedik, mióta látta, hogy főzök, tortát akar velem süttetni, én szoktam helyretenni a számítógépét, mert ő alig ért hozzá, cserébe arabból szok néha korrepetálni. Sajnos néha ő is tapadós.



Ayman: Ő nem arabot tanul, hanem angolt, mert ománi, Ksawery haverja, azaz időközben az enyém is lett. Még ő az egyik legnormálisabb a korabeli (ő 19) arabok között, de valami lehetetlen módon akart összejönni Salumivel, ahogy azt a huszonnyolcadik napon elmeséltem.


Mustafa: Az egyetem kíváncsi éjjeliőre, aki mindig belenéz a webcambe, ha épp társalgok valakivel. Nade amiért ezt hagyom neki, tudok egy kis helyi nyelvet tanulni tőle.


 

Sayyid Ali: Az egyik sunnyogó kisfőnök, a negyedik épületben szokott mushrifkodni, de az első emeleten is van szobája, ő szervezi a túrákat, kirándulásokat, téeszlátogatásokat, és állandóan műmosolyt vár azokhoz a fotókhoz, amiket rólunk készít, mert az propagandaanyag lesz.


 

Mohamed Sultan: A mindenható. A másik épületben van az irodája, nem ahol én lakok, ő intéz a külföldi hallgatóknak minden hivatalos papírt. Sok macera, sok várakozás, újabb macera. Csodálom, hogy nincsenek még róla legendák, de az biztos, hogy a neve fogalom. Van egy rajongói klubja is, amit Burcuval alapítottunk poénból.

 

A színház

 

Joel: A korrepetítor-zenei vezető, aki a cigányzenéért akat Magyarországra jönni, Kuvaitban tanít muzsikát, és engem szok próbára hurcibálni, nagyon kedves ember.

Stacie: Az amerikai zongorista, rengeteget tud beszélni, középsuliban tanít.

Anne: Az „Aladdin”-t hivatalosan ő rendezi, nagydarab asszonyság, de elválaszthatatlan Laviniától, aki elvileg ügyelő, gyakorlatilag azonban a másik rendező, jellmező, hogy egymásnak épp ellentmondó dolgokat akarjanak.

Larry: Az „Aladdin” koreográfusa, táncos, drámatanár a New British Schoolban.

Tim: A színházigazgató. Utál.

3 komment

Címkék: ki kicsoda kulonszam


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr23218302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ecó 2007.11.04. 23:29:56

Jó lesz ez, jó! :) Csak még a képek kellenének majd, hogy tudjunk azonosítani vizuálisan is!

Józsi 2007.11.14. 20:33:26

Igen, most már sokkal pofásabb:-)

Ecó 2007.11.14. 21:26:10

Naigen! :D És végre egy jó kép a lengyelről ;) Ali meg... áááááááááááááááááááááááááá
süti beállítások módosítása